26.-27. Fejezet

 

Huszonhatodik fejezet

Kate

Fordította: Tobys

Zack tudja, hogyan kell sms-t küldeni.

Vetkőzz le és várj az ágyamban. Húsz perc múlva ott leszek.

A várakozás öröme bizseregve fut végig a gerincemen, és izgatottan felnyikkanok, amikor gyakorlatilag berontok a hálószobájába.

Igen, bebocsátást nyertem belső szentélyébe az elmúlt másfél hétben, amióta Ben nincs itthon. Zack egyszer sem vitt be a szobájába a másik házban, de abban a pillanatban, ahogy belépett a házba, miután kitette Bent és Delaney-t a reptéren, egyszerűen felkapott, átdobott a vállán, és besétált a hálószobájába. Ledobott az ágyra, majd ő is követett és órákig ki sem engedett onnan.

Azóta úgy érzem, mintha egy puha gubóban lennék Zackkel. A múlt héten kezdődött a rájátszás, és a csoportelső, hét meccsből álló sorozatot játszik a csoport nyolcadik helyezettje, az Atlanta Sting ellen. Zacknek edzései és csapatmegbeszélései voltak, a sorozat első két meccse pedig otthon volt, mert az első helyezettnek hazai jégelőnye van. A Cold Fury a várakozásoknak megfelelően fölényesen megnyerte ezeket a mérkőzéseket, és Zack nagyon jó hangulatban volt a két győzelem után.

Mindkét meccs után majdnem összetörtük az ágyát.

A ligában régi hagyomány, hogy a játékosok nem borotválkoznak a rájátszás alatt. Zack az utolsó alapszakasz meccs óta nem fogott borotvát, és szép tömött szakállat növesztett.

Mesés érzés a lábam között, és már a gondolatától is bujának és bűnösnek érzem magam, miközben a hálószobája felé sétálok és vetkőzni kezdek. El sem hiszem, hogy néha mekkora ribanc vagyok, de a fenébe is... Zack és a figyelmességei felébresztettek bennem egy olyan részt, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Nőnek éreztem magam miatta.

Kíváncsi vagyok, milyen hangulatban lesz, amikor ideér. Bár a Cold Fury megnyerte a harmadik meccset Atlantában, és ezzel 3-0-ra vezetett a sorozatban, a ma esti meccset csúnyán elvesztette.

És úgy értem, nagyon csúnyán.

Zack kanapéján néztem a mérkőzést, torkom szakadtából szurkoltam és összerezzentem minden alkalommal, amikor a másik csapat betalált, és minden alkalommal, amikor nem sikerült gólt szereznünk.

A Cold Fury 5-0-ra kikapott, ami egy régimódi seggberúgás volt egy, a rangsorban alacsony helyen álló csapattól. Szóval Zack lehet, hogy rossz hangulatban van. A szövegéből ítélve, bármilyen is legyen a hangulata, az nem csökkentette az irántam érzett vágyát. Azzal, hogy az ágyba parancsol, egyértelmű, hogy mit akar csinálni ma este.

Ugyanazt csináltuk újra és újra, néha pihenés vagy kaja nélkül; csak akkor tartottunk hosszabb szünetet, amikor az utolsó két meccset idegenben játszották, és Atlantában volt pár napra. Ami épp elég idő volt ahhoz, hogy a szakállától származó piros horzsolások a combom belső felén begyógyuljanak.

Későre jár. A csapat gépe rögtön a meccs után visszarepült Raleigh-be, és legalább hajnali kettő lesz, mire behajt a garázsba. Egyáltalán nem vagyok fáradt.

Épp ellenkezőleg, idegesnek, nyugtalannak és kiéhezettnek érzem magam.

Készen állok, hogy Zack hazaérjen, és enyhítse a vágyaimat. Szükségem van rá, hogy megmutassa, hogy amit az elmúlt napokban felépítettünk egymással, az nem csak a képzeletem játéka.

Mert Zackkel nemcsak vadul szexeltünk gyakorlatilag mindenhol a házában, hanem beszélgettünk is. Egy kicsit jobban megnyílt előttem Gináról és arról, ami a balesetkor történt. Itt, az otthona magányában és a mi tétova kapcsolatunk keretein belül, azt hiszem, megkönnyebbülést talál abban, hogy nem ítélem el a bűntudatát, de nem is nézem el. Több dolgot is megtudtam Zackről. Elmesélte, hogyan nőtt fel Új-Skóciában, hogyan kezdett el hokizni négyéves korában, és még arról is mesélt, hogy ő és Gina már a gimiben is egy pár voltak.

Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy néhány évre szakítottak, amikor a ligába került. Elmondta, hogy ez az ő döntése volt, mert nem akarta, hogy bármi visszahúzza. Ez lehetőséget adott arra, hogy kiélhesse magát, miközben egy új és izgalmas karrierbe kezdett. Néhány évvel később, újra összejött Ginával, és azóta is együtt voltak.

Soha nem említette, hogy miért nem házasodtak össze, és én nem is feszegettem a kérdést. Zack ezekről a dolgokról tétován és szűkszavúan beszélt. Néha, amikor megpróbáltam több információt kicsikarni, elzárkózott előlem. Így megtanultam elfogadni, amit hajlandó volt elmondani, és ennyiben hagyni a dolgot.

Ha nem is osztotta meg velem az összes sötét titkát, Ben távollétében határozott kötelék alakult ki közöttünk, annyi időt töltünk együtt, bizalmasan kettesben. Kíváncsian várom, hogy ez kitart-e, vagy újra felhúzza a falakat, amikor Ben holnap hazaér. Reménykedem, de gyanítom, hogy megint elzárkózik tőlem.

Izgatottan várom, hogy lássam Bent. Nem is vettem észre, mennyire elkezdtem ragaszkodni hozzá az elmúlt hetekben. Nem túloztam, amikor azt mondtam Zacknek, hogy szeretem a fiát. Ez így van és kőkemény tény. És bár lehet, hogy nem lehetek Zackkel annyit, mint az elmúlt napokban, amint a kis jószág hazaér, mégis jobban örülök, ha itthon van, mint ha nincs.

Gyorsan leveszem a maradék ruhámat, és visszahajtom a paplant Zack ágyán. Nem aludtam itt, amíg ő távol volt Atlantában, úgy gondoltam ez hátborzongatóan olyan lenne, mintha zaklatnám. Ehelyett a szobámban aludtam, amíg ő távol volt és csak fantáziáltam arról, mi lesz, ha visszajön.

Bebújtam az ágyba és vártam, hogy Zack megérkezzen. Alaposan megszemlélve a szobáját, szemügyre veszem a kirívó különbségeket a Ginával közös szobájához képest. A falak itt sötétbarnák, és egy sötétszürke-krémszínű geometrikus paplan hangsúlyozza, amelyet néhány napja vett, amikor elment néhány megbízást teljesíteni. A falakon nincsenek műalkotások, és gyanítom, hogy soha nem is lesznek. Azt hiszem, Zack abban a pillanatban kezdte jól érezni magát ebben a szobában, amikor megszabadult a fehér csipkés ágytakarótól, amely a régi házban az ágyát díszítette.

Pontosan tizennégy perccel azután, hogy bemásztam az ágyába, Zack besétált. Biztos száguldott, hogy ideérjen a reptérről. Felkapcsoltam a lámpát, mely meleg fényt árasztott a szobára. Fáradtnak tűnt, ahogy belépett, fekete öltönyt viselt, alatta fehér inggel, amelynek a felső két gombja nyitva volt. A szakálla kezd megvastagodni, és hallom, ahogy az ujjai alatt serceg, amikor végigsimít az állkapcsán.

– Fáradt vagy? – kérdezem halkan az ágyában ülve.

– Igen – mondja, miközben besétál a fürdőszobába.

Az oldalamra fordulok, és figyelem, ahogy levetkőzik és hanyagul a padlóra dobja a ruháit. Később majd összeszedem őket. Kisétál a fürdőszobából, lekapcsolja maga mögött a villanyt, elindul felém, dicsőségesen meztelenül és szemérmetlenül.

Amikor az ágyhoz ér, lenéz rám, és megkérdezi: – Van alatta ruha?

– Nézd meg magad.

Zack fáradt szemei forrón villannak, és a szája sarka félmosolyra húzódik. – Te most provokálsz?

Felemelem a kezem, hogy eltakarjam a számat, és megjátszott döbbenetemben zihálok. – Soha nem tennék ilyet.

Zack nem válaszol, csupán megragadja a takarót, ami eltakar, és visszahajtja. A tekintete ide-oda vándorol a testemen, miközben egyelőre csak a látványra szán időt.

– Hiányzott ez a test – mormogja.

Édes szavaitól dorombol a szívem, mint egy kiscica és elkezdek ficánkolni vizslató tekintetétől.

Egy gyors pillantás jobbra, és látom, hogy Zack erekciója mereven elemelkedik testétől. Olyan átkozottul gyönyörű. Hosszú, vastag... nagyon kemény. Nagyon kész.

– Mire vársz? – suttogom neki, a tekintete végigpásztáz a testemen, amíg össze nem kapcsolódik az enyémmel.

Egy pillanatra ördögien rám mosolyog, mielőtt a mellette lévő éjjeliszekrény felé fordulna. Kinyitja, elővesz egy óvszert a rejtekéből, és azt mondja: – Ez az utolsó éjszakánk, amikor olyan hangosak lehetünk, amilyenek akarunk. Próbáljuk kitalálni, mitől fogsz a leghangosabban sikítani.

Lehunyom a szemem, és halk nyögés hagyja el a számat. Hallom, ahogy Zack feltépi az óvszert, és elképzelem, hogy nézhet ki most, ahogy feltekeri, de csak akkor nyitom ki a szemem, amikor érzem, hogy Zack keze a nyakam mögé görbül, és a szája az enyémre zárul. Keményen és gyengéd magabiztossággal csókol, nyelve birtoklón öleli körbe az enyémet. Ez az egyik oka annak, hogy a szívem teljesen összezavarodott... az, ahogy Zack csókol. Mintha én lennék az egyetlen nő, akit valaha megcsókolt, pedig tudom, hogy ez nem igaz.

Felemeli az ajkait az enyémről, és a tarkómat megragadva felhúz az ágyból. Egyenesen talpra állít maga elé, és a hátam köré fonja a karját, hogy magához rántson. Újra megcsókol. Hosszan és mélyen, izgalomtól lüktető kemény férfiasságát a testünk közé szorítva.

– Annyira hiányzott ez – motyogja Zack az ajkaimba, beismerésétől megremegek a gyönyörtől. Szűkszavú ember, ezért amikor ilyesmit mond, az mélyen megérint.

A karom felfelé kígyózik és a nyaka köré fonódik. Visszasúgom neki: – Nekem is.

Istenem, mennyire hiányzott ez... ő... az a Zack, aki a mi kis gubónkba burkolózva megnyílt előttem.

A csókjai egyre követelőzőbbé válnak, kezével a lábaim közé nyúl. Ahogy ujja nedves redőim között végigsiklik, Zack helyeslően felnyög és még erősebben csókol.

Egyik kezemet Zack farka köré fonom, amely meleg és ó… olyan kemény, ahogy a tenyeremhez simul. Óvatosan simogatni kezdem, és azt kívánom, bárcsak ne tette volna még fel az óvszert, hogy az ujjammal végig simíthatnám a hegyét és érezhetném a nedvességet, amiről tudom, hogy szivárog belőle.

Válaszul belém csúsztatja egy ujját, néhányszor ki-be pumpálja, majd hozzáad egy másodikat. A csípőm körbe-körbe jár, hozzá dörgölöm magam a kezéhez, miközben egyre sürgetőbben simogatom.

– Bassza meg, Kate – mondja Zack reszelős hangon és megpróbálja elhúzni a csípőjét tőlem. – Ez egy kicsit túl jó érzés.

Erősen megszorítom, és egy halk nevetéssel azt mondom neki: – Nincs olyan, hogy túl jó érzés.

– Ez kibaszottul igaz – morogja Zack, miközben átadja magát az érintésemnek, és a csípőjével ismét a kezembe pumpálja magát.

A légzésünk nehézkessé válik, miközben csókoljuk, érintjük és simogatjuk egymást. Végül Zack elszakad tőlem, és megforgat a karjaiban, amelyek azonnal a derekam köré fonódnak, és visszahúznak magukhoz. Az erekciója melegen nyomódik a hátamhoz.

Ajkait a fülemhez tapasztja, és rekedtes hangon azt mondja: – Most előre döntelek, és hátulról megduglak.

Igen, kérlek.

És Zack pontosan ezt teszi.

Szorítása elernyed és egyik kezét a hátam közepére helyezi. Gyengéden lenyom, hogy az ágy széléhez hajoljak.

-Tedd a kezed a matracra, bébi – morogja Zack. – Támaszd meg magad.

Ó, mennyire szeretem, amikor bébinek szólít. Ez egy kedveskedés. Ez annak a jele, hogy törődik velem.

A tenyerem a matracra csapódik, és a könyökömet szorosan összezárom. Tudom, hogy ez egy kicsit durva lesz, de az elmúlt napokban megtanultam, hogy ez az, amit élvezek Zacktől. Az őrjöngő és kontrollálatlan mozdulatait, amelyek megmutatják, mennyit jelentek neki.

Igen, tettekkel mutatja meg nekem, és ezzel kell megelégednem, mivel ez minden, amire igazán képes.

Zack nagy kezei a csípőmhöz érnek, és egy kicsit visszahúz magához. – Tárd szét a lábaidat nekem, Kate.

Azonnal széttárom a lábaimat neki.

– Mmmmm – nyögi Zack, miközben az egyik kezét a csípőmről a fenekemre simítja, majd le a lábaim közé. – Csodálatosan nézel ki onnan, ahol én állok. Kibaszottul tökéletes.

Istenem, ez a férfi ötöst kap szexi beszédből.

Zack ujjai hátulról dörzsölnek a lábaim között teszteli, mennyire vagyok nedves és fájó sóvárgást keltenek bennem.

– Zack... kérlek... – könyörgöm neki.

– Mondd el, mire van szükséged – parancsolja nekem.

– Rád

– Hol?

Egy ujját belém csúsztatja, és hátrafelé görbíti. A térdem majdnem megroggyan a bennem kavargó érzéstől.

– Hol akarsz engem, Kate? – suttogja, miközben az ujját kihúzza és megtalálja a csiklómat. – Mondd meg, és én megadom neked.

Hátrafelé tolom a csípőmet felé, mert valami többre van szükségem, mint amit most ad nekem. Megrázom a fejem, és forgatom a csípőmet. – Zack... kérlek, ne ingerelj tovább.

Halkan felnevet, és továbbra is kíméletlenül dörzsöli a csiklómat. – Gyerünk, Kate – hízeleg. – Beszélj nekem mocskosan. Tudom, hogy képes vagy rá.

A vérem tombolni kezd és dübörög a fülemben. A nyomás egyre nő, lüktet, és miközben Zack keze a lábam között dolgozik, végre elmondom neki, amit hallani akar. – Zack... azt akarom, hogy megdugj.

Érzem meleg leheletét a hátamon, ahogy megkönnyebbülten kifújja a levegőt, és miközben egyik keze még mindig a csiklómon van, hátulról mélyen belém hatol.

Mindketten hangosan és mélyen felnyögünk, de Zack még ennél is tovább megy. Összeszorított fogain keresztül felnyög: – Krisztusom... bűncselekménynek kellene lennie, hogy valami ennyire jó érzés legyen.

Zárjanak be, és dobják el a kulcsot, ha ez bűncselekmény.

Azonnal erős, kemény tempót diktál. Mély, nedves döfésekkel nyomul belém... Egyik keze még mindig a lábaim között dolgozik, a másik pedig a csípőmbe kapaszkodik.

A testem azonnal reagál Zackre. Olyan, mint a tiszta, gyúlékony üzemanyag, néhány rövid perc kell csak, hogy az általa szított lángok felperzseljenek.

Hangosan felsikoltok.

Nagyon, nagyon hangosan, ahogy elkezdek elélvezni.

– Igen – sziszegi Zack a hátam mögül, még erősebben hatol belém, meghosszabbítva a testemen átrobogó gyönyör görcseit.

Ebben az állapotban az agyam teljesen kikapcsol, alig érzékelem, hogy Zack még mindig bennem mozog, és miközben várom, hogy ő is elélvezzen, kihasználom az időt, hogy a hangokra figyeljek, amiket együtt keltünk. Szeretem a nyögéseit, a húsának hangját, ahogy az enyémhez csapódik.

Kivéve, hogy most nem hallok semmit.

Nem érzek semmit, mert Zack már nem mozog bennem.

Lassan ringatom a csípőmet, hogy bátorítsam, de e helyett lassan kihúzza magát belőlem. Megpróbálom elfordítani a fejem, hogy a vállam fölött átnézzek, de ekkor Zack felemel, megfordít, és a hátamon fekve letesz a matracra. Felmászik az ágyra, szétnyomja a lábaimat, és újra belém vezeti magát, nagyon-nagyon lassan, miközben rám bámul.

– Mit csinálsz? – suttogom csodálkozva, miközben lustán elkezd ki-bejárni bennem.

– Kicsit lelassítom a dolgokat – suttogja vissza. – Megkaptam azt a sikolyt, amire vágytam. Most már nem akarok sietni.

– Mmmm – lihegek, miközben átadom magam a kínzó tempónak, amit ő diktál bennem. – Ezt is szeretem.

Könnyed mosollyal, kicsit lejjebb ereszkedik rajtam, majd összefűzi az ujjait az enyémmel.

Aztán először, mióta elkezdtünk szexelni, Zack lassan szeretkezik velem. És minden egyes gyengéd mozdulatával, minden egyes halk szavával, amit a fülembe suttog, minden egyes reszkető gyönyörrel, amit bennem kelt, a szívem végül feladja a küzdelmet.

Zacké lesz.

 

Huszonhetedik fejezet

Zack

Fordította: Shyra

Azon tűnődöm, hogy a faszba jutottam idáig az életemben. Olyan, mintha egy nyomasztó katlanban lennék…és minden oldalról feszültség nehezedik rám.

Kortyolok egyet a vizes üvegből, és félelemmel nézem, ahogy a hordágyat kitolják a jégre. Egy gyors pillantás az arénában, amely néma csendben van, és látom, hogy a szurkolók rémülten nézik, ahogy a mentősök a kapusunkat, Max Fourniert ápolják.

A tekintetem átsiklik a kispadunktól jobbra, és erősen összekapcsolódom Kate-tel – az üvegnél áll, kezét Ben vállára teszi, aki előtte áll. A tekintete féltő és együttérző, és azt közvetíti felém, hogy minden rendben lesz.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez így van. Különösen, amikor Kate maga is egyike azoknak a terheknek, amelyeket én cipelek.

Nem kellene, hogy teher legyen számomra. Ennek a nagyszerű és csodálatos nőnek, aki teljesen összezavarta a fejemet. Könnyedén rabszolgasorba taszította a testemet. Totálisan felkeltette az érdeklődésemet maga iránt, mint ember iránt. És most úgy tűnik, hogy a szívemet baszogatja, mert az összes többi teher mellett azon kapom magam, hogy rá gondolok, és arra, hogy hol áll a jövőmben.

A legnagyobb gond abban az, hogy kurvára gőzöm sincs arról, hogy mi az álláspontja. Félek tőle. Attól, hogy mit érzek miatta, ösztönösen menekülni akarok előle.

De ennél fontosabb dolgok is nyomasztanak ebben a pillanatban.

Mint például az, hogy a Cold Fury egy nagyon veszélyes szakadék szélén áll, és rendkívül nagy a veszélye annak, hogy belezuhanunk.

Ez a sorozat hetedik mérkőzése Atlantával. Míg mi, az első három meccsen átgázoltunk rajtuk, ők küzdöttek, harcoltak és kapartak a vereség ellen, és egy olyan húzással, ami miatt a sportbemondók a fejüket rázzák, sikerült megnyerniük a következő három meccset.

Most 3-3-as döntetlenre állunk, és az utolsó meccs ma este fog eldőlni a Cold Fury arénájában.

Ez persze nem néz ki túl jól számunkra. Ez a meccs mocskos és fárasztó volt, és minden gólunkért megküzdöttünk. A Sting is keményen küzd. Érzékelik, hogy berágott Hamupipőke[1], és valószínűleg ők most jobban akarják ezt, mint mi.

A meccs 2-2 gólos döntetlenre állt, és alig több mint két perccel a mérkőzés vége előtt a Sting játékosa, Peter Dietra szabadrúgáshoz jutott, és végigszáguldott a jégen Max felé. A kispadon ültem, és tehetetlenül néztem, ahogy Claude üldözőbe veszi, és mivel tudta, hogy nem éri el időben, sikerült az ütőjét Dietra korcsolyája alá szúrnia, és egy eltúlzott büntetővel a jégre rántania, hogy megmentse a gólt. Dietra és Claude egyenesen Max felé csúszott a jégen. Összeütköztek vele, és három test egy hangrobbanás erejével kibillent a hálóból, miközben korcsolyák, botok és izmok halmazába csúsztak össze.

Claude és Dietra azonnal felugrottak, ledobták a kesztyűket, és elkezdtek verekedni.

A tekintetem Maxra szegeződött, aki fájdalmában hempergett a jégen, miközben megpróbált átkapaszkodni a terjedelmes védőkön, a térdét markolva. Tudtam, hogy rosszul van. Tudtam, hogy le fog jönni a jégről. Tudtam, már az előtt, hogy az edzői stáb elérte volna őt, hogy az egyik menedzserasszisztens Rykerért rohan vissza az öltözébe.

Határozottan Max térde volt, és bármi is volt az, elég súlyos volt ahhoz, hogy segítség nélkül ne tudjon lejönni a jégről. Nem gyakran fordul elő, de néha vannak olyan sérülések, amelyek elég szörnyűek ahhoz, hogy hordágyat kelljen hívni, és ez történetesen egy ilyen eset volt.

Ryker néhány perccel ezelőtt lépett ki a jégre, és éppen nyújtózkodik. Még merev, mivel az öltözőben ült, és a tévéképernyőn nézte a meccset. Merev lesz, és anélkül, hogy elkapta volna a játék hevessége odakint a jégen, nem fogja annyira beleélni magát a játékba.

Nem mintha a szíve nem lenne benne, de az elméje nem lesz annyira elkötelezett.

A tartalékkapusok egyszerű ténye.

Nagy szarban vagyunk.

És hogy még rosszabb legyen a helyzet, mivel Claude megfogott egy kipattanó játékost, az Atlanta büntetőt fog kapni Ryker ellen. Hamarosan lesz egy lehetőségük, hogy lezárják a meccset.

Miközben Maxet a hordágyra emelik, és elkezdik leszíjazni, én átkorcsolyázok Rykerhez, aki mostanra már befejezte a nyújtást, és kis körökben korcsolyázik a jégen.

Meglátja, hogy közeledem, és fanyar mosollyal néz rám.

– Nem így akartam bekapcsolódni a játékba.

A vállára teszem a kezem, és megszorítom, miközben nézzük, ahogy elkezdik kigurítani Maxet.

– Megoldod – mondom neki magabiztosan. – Te egy kibaszott veterán vagy. A történelem egyik legjobb kapusa.

– Átkozottul igaz – mondja, és kivillantja a fogait egy magabiztos mosoly kíséretében. – Nem fogom átengedni a korongot.

– Majd sör mellett megünnepeljük, ha elkaptuk ezeket a rohadékokat – hárítom.

– Én leszek az évszázad hőse, ha ezt sikerül blokkolnom – mondja kuncogva, és én is visszakuncogok.

De aztán elcsendesedünk, és komolyra váltunk, mert a viccelődésünk az idegességből fakad, és azt félre kell tennünk.

– Komolyan – mondom neki, miközben közelebb lépek hozzá, a kezemet a feje tetejére teszem, és a sisakomat az övéhez koppintom. – Megoldod.

– Megoldom – mondja, majd elfordul tőlem, hogy elfoglalja a helyét a háló előtt.

Szükségem van Kate-re.

Nem akarom, hogy szükségem legyen Kate-re. Nem akarom, hogy szükségem legyen Kate-re.

De szükségem van rá.

Várom őt, miközben lefekteti Bent, és a hangulatom egyre borongósabbá válik.

Valami méreg áramlik most az ereimben, mert elvesztettük a játékot. És veszítenünk kellett. Szarul játszottunk, és nem érdekel, mit mondanak a szurkolók vagy a sportközvetítők, nem fair Rykerre kenni a sorozat elvesztését.

A srác több mint egy hónapja nem játszott, és elvárták, hogy mereven beálljon, és a liga egyik legjobb játékosától kapjon büntetőt?

Kibaszottul lehetetlen.

Ryker mindent megtett. Majdnem sikerült is neki, de a korong megpördült, átfordult, leugrott a jégről, és pont a védő alatt csorgott be.

A srác kibaszottul kiborult. Szó nélkül hagyta el az arénát, nem mintha a csapatból sokan próbáltak volna beszélni vele. Tudom, hogy nem így fognak érezni, miután lehetőségük lesz feldolgozni a történteket, de az öltözőben ő kapta a csalódottságuk fő terhét.

Megtettem, amit tudtam. Egy lágy ütés a vállára, miután lehúzta a felszerelését, és azt mondtam: ,,Kibaszottul nem a te hibád, ember’’.

Nem válaszolt, és békén hagytam.

Szóval, a Stanley Kupa-bajnoki álmom ismét szertefoszlott, én pedig kifejezetten pipa hangulatban vagyok.

Tovább romlik, mert szerintem csak úgy lehet jobbá tenni, ha Kate újra odaadja magát nekem.

Ez önmagában még dühösebbé tesz.

Magamra.

Amiatt, hogy valamiért függök tőle.

Ennek nem így kellene lennie. Nem kellett volna összejönnöm vele. Csak egy dugásnak kellett volna lennie, és ennyi, és most mégis itt vagyok, az ágyamban fekszem, és alig várom, hogy besétáljon a szobámba. Hogy minden jobb legyen. Hogy elfeledtesse velem minden egyes terhemet.

És pusztán a ténytől, hogy tőle függ, hogy ezt megtegye, nagyobb lelkiismeret-furdalásom van, mint amekkorát a baleset óta éreztem. Bűnösnek érzem magam, amiért kihasználom őt, és bűnösnek érzem magam, hogy olyan módon van szükségem rá, ahogyan valamilyen oknál fogva soha nem volt szükségem Ginára. Ettől majdnem összegörnyedek a szégyentől, különösen azért, mert soha nem tudtam megadni Ginának azt, amit akart.

Kate-nek sem tudom megadni, de az önző fasz, aki vagyok, el fogja fogadni, amit felajánl nekem.

– Jól vagy? – hallom az ajtóból, és Kate ott áll, és tétován néz rám. Átöltözött a kis pizsamaszettjébe, amit imádok, mert megmutatja az egész gyönyörű, krémes bőrét. Előttem már nincs zavarban a teste miatt, ahogyan nem is kell. A számmal már minden négyzetcentiméterét felfedeztem.

– Nem – mondom neki őszintén. Tudom, hogy nem lehetek őszinte minden érzésemben, de ez nem okoz gondot bevallani. Tudnia kell ezt, hogy megértse, ma este nem lesz szívecske és virág. El kell törölnöm a nyomasztó érzéseket, és ennek körülbelül az egyetlen módja az, hogy addig dugok vele, amíg az agyam el nem zsibbad.

– Mit tehetek? – kérdezi, amikor belép, és becsukja maga mögött az ajtót. Elővigyázatosságból elfordítja a zárat.

A farkam kezd megkeményedni, és lefelé nyúlok, hogy simogatni kezdjem, hogy életre keljen. – Feküdj fel erre az ágyra. Terveim vannak veled.

Például a lábaidat a vállamra teszem, hogy extra mélyen beléd döfhessek.

Kate lassan odasétál az ágyhoz, a tekintetét az enyémre szegezve. Amikor az oldalához ér, azt mondja: – Ez nekem nem fog menni.

A kezem mozdulatlanul a farkamra tapad, és összeszűkült szemmel nézek rá. – Miért nem?

A keze kinyúl, és ujjait végigsimítja a hasamon. Az izmaim megugranak behódolva édes érintésének. – Mert nekem is terveim vannak veled.

Nem gondoltam volna, hogy lehetséges, de már ettől a pár szótól is keményebb leszek. Míg eddig az volt a szándékom, hogy felülkerekedjek Kate-en és birtokba vegyem, hogy uralkodjak rajta, és azt tegyem a testével, amit csak akarok, hogy enyhítsem a frusztrációmat és a bűntudatomat, hirtelen nagyon érdekel, hogy mire képes ő velem.

Elengedem a farkamat, és a kezemet a fejem mögé teszem. Ördögi mosollyal mondom neki: – A tiéd vagyok.

Kétely és szomorúság villan a szemében, mert tudja, hogy ezek a szavak csak szófordulatok... valójában semmit sem jelentenek a kapcsolatunk keretein belül. De aztán egy megértő mosolyt küld felém.

Mindig olyan kibaszottul megértő.

Ettől még bűntudatosabbnak érzem magam.

Kate megfordul, kotorászik az éjjeliszekrényem fiókjában, és egy óvszert vesz elő. Ledobja mellém az ágyra, majd áthúzza a fején a felsőjét. El kell fojtanom egy nyögést, amikor azok a mesés mellek szabadon lengnek, és összekulcsolom az ujjaimat a fejem mögött, mert annyira a kezembe akarom őket fogni. A farkam megugrik, amikor kibújik a kis rövidnadrágjából, a bugyi pedig egyenesen lecsúszik vele együtt.

A pulzusom hevesen dobogni kezd, amikor az ágyra mászik, és szétnyomja a lábaimat, hogy be tudjon csúszni közéjük. Letérdel úgy, hogy a térdének széle gyakorlatilag a golyóimhoz simul, és számító kéjjel bámulja az erekciómat.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt túlélem.

Anélkül, hogy egy szót szólna hozzám – anélkül, hogy felnézne rám –, a csípőmnél a matracra teszi a kezét, és a szájába vesz.

És édes, kibaszott, irgalmas Zeusz... talán ez a legjobb érzés a világon. Egyik kezemmel a testét körülölelő hajzuhatag alá nyúlok, amely a farkam tövéhez simul, miközben lassan nyalja és szívja. Incselkedik velem, felizgat, és nem áll szándékában, hogy azonnal elélvezzek.

És ez így van rendjén, mert minden egyes érintéssel minden aggodalmam elolvad, amíg nincs más, csak az ő gyönyörű feje, amint fel-le bólogat a farkamon.

A kezeim a fejéhez érnek, és bár nincs bajom azzal a koncepcióval, hogy lassan visz engem, a testem magától elkezd követelőzni. A csípőm felfelé lök, próbálom gyorsabban ösztökélni... talán egy kicsit keményebben... mindenképpen mélyebbre.

Ehelyett Kate lehúzódik rólam, és megnyalja duzzadt ajkait, miközben a szemeimbe néz.

Istenem, de gyönyörű! Édes és gyönyörű, és túl jó a magamfajtának.

Kissé elfordul tőlem, és megragadja az óvszert. Egy percig babrál vele, mert általában én szoktam ezt csinálni, de végül kinyitja. Határozottan kiveszi, és óvatosan végiggörgeti a duzzadt farkamon, finoman végigsimít rajta, és megszorít, amikor befejezte.

És bár tudom, hogy mi következik... bár már milliószor fantáziáltam arról, hogy meglovagol, még mindig nem vagyok teljesen felkészülve arra, hogy felüljön rám.

A tekintetünk egymásba forr, a lélegzetem elakad, és a várakozástól szorosan visszatartom. Felemelkedik, majd megfogja a kezemet, egyenesen tart, hogy rám ereszkedhessen.

És bassza meg... az első centi belé, és a szemeim felakadnak, megszédülök a kéjtől, és a kezeim a csípőjére tapadnak, mert őrült vágyat érzek, hogy rám csattanjon.

De nem teszem. Érzem, ahogy a pulzusom lüktet, minden izmom összeszorul, és a tüdőm sikoltozik, hogy vegyek éltető levegőt, de várok.

Várok, és jutalommal jár érte. Kate hátrahajtja a fejét, és hosszú haja a combomat súrolja... mintha minden egyes tincset éreznék a bőrömön, aztán egészen rám ereszkedik.

– Kate – nyögöm ki áhítatosan, teste szorosan körülölel. Ujjaim mélyen a csípőjébe vájnak, és tudom, hogy ez nyomokat hagy a bőrén.

– Shhh – mondja szelíden, miközben lassan ringatja a csípőjét. – Próbálj meg ellazulni, bébi.

Kurvára semmi esélye.

A valaha volt legszebb lány ül a farkamon, és én mindjárt felrobbanok. Mindent megad nekem ebben a pillanatban, amire szükségem van, anélkül, hogy bármit is várna tőlem.

Annyira nem érdemlem meg ezt, de elfogadom.

Kate egyenletes ritmusba kezd, felemelkedik és visszasüllyed rám. Nem tart sokáig... túlságosan fel vagyok töltődve a frusztrációtól. Túlságosan is szükségem van a feloldozásra.

De nem akarom magára hagyni, ezért egyik kezemet az alsó hasára csúsztatom, széttárom az ujjaimat, és a hüvelykujjamat a csiklójára nyomom. Zihál és összerezzen, egy pillanatra megtorpan, de amikor rájön, hogy minden egyes lökésért, amit nekem ad, cserébe ő is kap egy ugyanolyat, folytatja a mozdulatokat.

De most már nem olyan lusták. Felgyorsítja a tempót, kicsit előrehajol, és a kezét a mellkasomra teszi, hogy támasztékot találjon. A mellei gyönyörűen ringatóznak, és megbabonáznának, ha nem látnám a szükséget a szemében.

A légzése felgyorsul, ahogy az enyém is.

A csípője gyorsabban mozog, és én is hozzáteszek, gyengéden tolom magam ellene.

A hüvelykujjam erősebben nyomódik rá, és ő olyan nyávogó hangot ad ki, ami kurvára szexi, és majdnem szétrobbanok tőle.

És akkor... pontosan ugyanabban az időben történik. Teljesen váratlanul, teljesen kataklizmaszerűen, de váratlanul elkezdek elélvezni benne, pont akkor, amikor ő keményen hozzám préselődik, és elkezd remegni a saját orgazmusától.

A látásom majdnem elsötétül... biztosan homályos... ahogy olyan erővel élvezek el benne, hogy attól félek, hogy az óvszer végét is lerobbantom. És ami még jobb... ahogy a farkam minden egyes lökésemmel összerándul benne, érzem, ahogy a saját izmai összeszorítanak engem, a saját felszabadulásával párhuzamosan. Kölcsönös orgazmusaink egymásból táplálkoznak, és ez látszólag véget nem ér.

Ez az. Eldöntöttem.

A legjobb dolog a világon a soha véget nem érő közös orgazmus Kate-tel.

Órákkal – igen, órákkal –, később, azt hiszem, testünk végre abbahagyja a remegést. Kate teljesen kimerült, és rám omlik, az arca a mellkasomra simul, a karjaim pedig a hátára fonódnak. Hallgatom a légzését... érzem, ahogy a mellkasomon végigfut. A szívverése az enyémmel együtt galoppból trappolássá lassul.

Olyan átkozottul jó érzés, és milyen jó világ lenne számomra, ha mindig ezt kaphatnám.

A szívem összeszorul a szomorúságtól, amikor rájövök, hogy ezt egyszerűen nem hiszem, hogy lehetséges.

Mert miközben a testem elcsendesedik, a lelkiismeretem kezd hangosabban szólni. Hogy nincs semmi tartós vagy hosszú távú, amit fel tudnék ajánlani Kate-nek, mert az biztos, hogy Ginának sem volt bennem annyi, hogy felajánljam, és nézd meg, mennyi ideig voltam Ginával.

Tudom, a lelkem mélyén, hogy a legjobb dolog, amit Kate-ért tehetnék, ha szakítanék vele. Ha tényleg törődöm vele... és tudom, hogy igen... hatalmas szívességet tennék neki.

De azt is tudom, ahogy itt fekszem, a meleg testét magamhoz szorítva, hogy még nem állok készen erre. Ahogy mondtam... önző faszfej, meg minden. Továbbra is a terhére leszek, elveszem a fényét és a jóságát, hogy enyhítsem a sötétségemet. Ezt fogom tenni, amíg el nem jön az a nap, amikor ő többet követel, és én azt mondom, hogy nem tudom megadni.

 

---

[1] „Hamupipőke” jelen esetben arra céloz, hogy a kevésbé sikeresnek tartott csapat jobb eredményt teljesít az elvártnál.