Huszonkettedik fejezet
Kate
Fordította: Niky
Zack nem szórakozik.
Még aznap ajánlatot tett a házra,
amikor megnéztük. Olyan jó ajánlatot, hogy az eladók elfogadták. Sőt, nagyon
örültek, hogy Zack azonnal beköltözik a bérleti díj fejében. A lezárás még egy
hónapig nem történik meg, de Zack alig várta, hogy újrakezdhesse.
Azt hiszem, talán egy
kicsit túlságosan is izgatott volt. Azt akarja, hogy jövő szerdán legyen a
költözés. Ez azért van, mert az alapszakaszban az utolsó meccs tegnap este
volt, és a Cold Fury-nak hat szabadnapja van az első rájátszás meccsig.
Az ügy megkönnyítése
érdekében, Zack felbérelt egy költöztető céget, hogy segítsen a csomagolásban.
Ők voltak felelősek az összes törékeny tárgy becsomagolásáért, beleértve
nagyjából mindent a konyhában, valamint az összes képet és csecsebecsét az
egész házban. Minden mást én pakolok össze.
Nem bántam. Ha ezzel
levettem a terhet Zackről, és hagytam, hogy a hokira koncentrálhasson, akkor
örömmel segítettem. Nem is bántam, mert láttam, hogy mennyire izgatott a lépés
miatt. Nem állt szándékában, hátra hagyni Ginát, de nagyon is előre akart
lépni.
Volt néhány ember,
akinek mesélnie kellett a költözésről. Először Gina szüleit hívta fel, és
elmagyarázta nekik, mire készül. Hetente néhányszor beszél velük, amikor
felhívják őt, hogy beszéljenek Bennel. Elég jó a kapcsolatuk egymással,
amennyire meg tudom állapítani. Nyilvánvalóan nem voltam tisztában a
beszélgetés részleteivel, de Zack azt mondta nekem, hogy jól ment.
A saját szüleit is
felhívta telefonon, akik úgy gondolták, hogy a ház eladása jó ötlet. Delaney is
benne volt a dologban, és még azt is megígérte, hogy a következő hétvégén
odarepül, hogy segítsen mindent kipakolni.
Nagyjából minden
elkészült, és készen áll a holnapi költözésre. Már csak Ben játékait kell
összepakolni, de ezt az utolsó pillanatra akartam halasztani, hogy Ben tudjon
velük játszani. De most Ben Michelle-nél van, és Beau-val játszik. Néhány napja
megjelent a bejárati ajtóban, udvariasan csengetve és kérte, hogy beszélhessen
Zackkel. Kijött a bejárati ajtóhoz, én pedig lopva hallgatóztam a nappaliból.
Bocsánatot kért.
Azt mondta, hogy
tévedett.
Zack kegyesen
elfogadta a bocsánatkérését, és úgy tűnt, most már minden rendben.
Az egyetlen gubanc a
nagy tervben, csak Zack hálószobájának az összepakolása volt. Már jártam ott
korábban is, mert én tartom tisztán a házat. Kellemes. Teljesen tükrözi Gina
ízlését. Pasztellzöld falak, csipkés paplan az ágyon, és nagy, bekeretezett
virág fotók a falon. Zack megkért, hogy pakoljam össze neki a szobáját, és ez
nem volt meglepő. Amikor végig sétáltunk, mielőtt elutazott volna egy
idegenbeli meccsre, döbbenten bámulta a szekrényt.
– Nem tudom, mit
csináljak Gina ruháival – mondta halkan. Tudtam, hogy ott vannak. Rengetegszer
láttam őket, amikor Zack szennyesét pakoltam el. Elképzeltem, hogy
szuperkeménynek kell lennie, hogy megszabaduljon valami ennyire személyes
dologtól, és úgy gondoltam, hogy majd megteszi, amikor majd készen áll rá.
– Ha mélyen a
zsigereidben nem vagy benne biztos, akkor csak pakoljuk össze őket és vigyük
magunkkal, – mondtam neki.
Megfordult, hogy
hálásan rám nézzen, és bólintott.
Így hát összepakoltam
Gina összes ruháját, hogy magunkkal vigyük. Ez nehéz volt, bevallom. Összepakolni
a szeretőd halott szerelmének ruháit. Nem, mintha irigyeltem volna Zacket. Egy
cseppnyi féltékenységet sem érzek a Gina iránti érzései miatt. Nincs olyan
időkeret, ameddig abba kell hagyod egy elveszett szeretted gyászolását, szerény
véleményem szerint.
Ben komódjával
kezdem, előveszem az összes ruháját, és lerakom az ágyra. Meggyőződöm róla,
hogy mindet szépen összehajtogattam és rendbe raktam, mielőtt beteszem őket egy
dobozba. Ez megkönnyíti a dolgomat, amikor kicsomagolok.
Megszólal a csengő,
és hallom, ahogy Zack felkiált: – Majd én kinyitom.
Kuncogok. Zack
nyilvánvalóan nem volt nagy segítség a csomagolásban. Igaz, a héten két
hokimeccset játszott. Így aztán el kellett néznem neki. De ma csak sétálgatott,
és teljesen elveszettnek tűnt, ezért rábíztam, hogy pakolja össze az
elektronikai eszközöket az alagsorban.
Elkezdem összepakolni
Ben összes ruháját, aztán átkutatom a játékosládáját, próbálom kitalálni, hogy
hogyan lehetne a leggazdaságosabban összepakolni.
– Valaki virágot küldött neked –
hallom az ajtó felől, felemelem a fejemet, hogy lássam Zacket, aki egy
csokorral áll ott.
Boldogság bugyog
bennem, amikor meglátom az élénksárga tálat, tele fehér és sárga
százszorszépekkel, a kedvenceimmel. Felpattanok a padlóról, és odasétálok, hogy
átvegyem a virágokat Zacktől. Nem kell elolvasnom a kártyát, hogy tudjam, kitől
vannak. Már vártam őket.
Gyorsan beleszagolok
a virágokba, szeretem a százszorszépek borsos illatát. Aztán leteszem a tálat
Ben komódjára, hogy kihúzhassam a kártyát és kinyitom.
A szemem gyorsan
végig pásztázza: Boldog születésnapot, Tökfej! Szeretettel: Apuci.
– Olyan édes –
mormogom, miközben visszateszem a kártyát a borítékba.
– Elárulod,
kitől vannak a virágok? – kérdezi Zack, de a hangja furcsán hideg és
távolságtartó.
Ránézek, és látom,
hogy... dühös? Nevetni kezdek, mert nem tehetek róla. A férfi, aki nem akar
behódolni az érzéseknek, rohadtul féltékeny, hogy virágot kaptam?
Megértő pillantást
vetek rá. – Az apukámtól vannak.
Azonnali
megkönnyebbülés tölti el a szemét, és szégyenlősen rám mosolyog.
– Mi az alkalom?
– A
születésnapom – mondom neki, miközben megfordulok és elindulok vissza a
játékosláda felé.
– A
születésnapod? – mondja Zack döbbent hangon.
– Igen.
– Ma van a
születésnapod? – kérdi Zack újra.
– Ha kétszer
kérdezed, attól még nem fogom megváltoztatni a válaszomat – mondom
nekikuncogva.
Elfoglalom magam azzal, hogy kihúzom a
játékokat a ládából és becsomagolva teszem a dobozba. Zack egy pillanatig
hallgat, aztán beljebb sétál a szobába.
– Hogyhogy nem mondtad el nekem? –
kérdezi halkan, szinte sértődött hangon.
A szemébe nézek, és
meglepetten pislogok rá. Miért mondtam volna el neki? Világossá tette, hogy
nincs köztünk semmi más, csak szex. A születésnap ünneplése vagy elismerése
átlépné a Zack által felállított határt, és nem akartam, hogy kellemetlen
helyzetbe kerüljön. És azt sem akartam, hogy megbántson, amikor figyelmen kívül
hagyja.
És az egyetlen módja
annak, hogy megsérüljek, ha érzek valamit Zack iránt, ami nyilvánvalóan igaz.
Lehet, hogy tiszteletben tartom Zack határait, de ez nem jelenti azt, hogy nem
vágyom valami többre. Egy mélyebb kapcsolatra. Talán egy kis törődésre és igazi
szeretetre. Minden egyes nap, ami eltelik, az érzéseim egyre nőnek, ami azt is
jelenti, hogy a bántásra és a fájdalomra való képességem is növekszik. Félek
attól, hogy mi jöhet még az út során és gyakran elgondolkodom magamban, hogy
véget kellene vetnem ennek. De aztán ránézek Zackre, és tudom, hogy nem
tehetem.
– Sajnálom – mondom halkan. – Nem
gondoltam, hogy ez fontos.
Több dolog is felvillan a szemében...
egymás után. Felismerem mindegyiket. Szégyen, bosszúság, megbánás, majd
elfogadás.
– Értem – mondja elgondolkodva.
Aztán megfordul, és
kisétál az ajtón.
Megvonom a vállam, és
visszamegyek a munkához, hogy összepakoljam Ben maradék játékait.
Végül sokkal tovább
tartott összepakolni Ben szobáját, mint amennyire számítottam, mert
elfelejtettem, hogy a szekrénye tele volt pakolva többkilónyi ruhával és még
több játékkal. A ruhái régiek, és ez alatt azt értem, hogy kinőtte a cuccokat.
Úgy tűnik, Zack a
szekrénybe dobta azokat a dolgokat, amik nem voltak jók Benre, és újakat vett.
Át kellett néznem minden egyes darabot, hogy megbizonyosodjak róla, hogy
tényleg nem tudja már hordani, aztán becsomagoltam dobozokba a Goodwillnek.
Amint le tudok zuhanyozni, hogy lemoshassam magamról a mai munka utáni koszt és
izzadtságot, kölcsönveszem Zack kocsiját, és elviszem az adományozott ruhákat
az átadó központba.
– Kate... Apának
szüksége van a segítségedre, és azt mondja, hogy gyere le a konyhába – mondja
Ben az ajtóból, egyik kezével belekapaszkodva a kilincsbe, a másik kezében
pedig egy Tini nindzsa teknőst tart.
– Szia, Booger Butt[1]–
mondom mosolyogva. – Mikor jöttél vissza?
– Épp most –
mondja. – Apa átjött értem Michelle-hez.
– Oké – mondom
neki, miközben felállok a padlóról, ahol eddig a dobozokat ragasztgattam. –
Megyek, gyorsan lezuhanyozom, és aztán lemegyek.
Ben elvigyorodik,
majd megfordul, hogy visszaszaladjon a földszintre. Hallom a kicsikét, ahogy a
hátsó lépcsőn lemegy, és azt kiabálja: – Kate jön, miután lezuhanyozott.
Elmosolyodom, és a
falhoz tolom az utolsó dobozt, amit épp most pakoltam be. Ahogy kilépek Ben
szobájából, Zack felkiált a lépcsőn: – Kate... le tudnál jönni most rögtön?
– Ég a ház? – kiabálok
vissza, miközben a szobámba megyek.
– Nem –
válaszolja elkeseredetten.
– Van valaki
életveszélyben a következő tizenöt percben?
– Nem – aztán
bosszúsan szuszog egyet.
– Akkor várhatsz
tizenöt percet, amíg lezuhanyozom – kiabálok vissza. – Egész nap itt pakoltam,
fáradt vagyok, és melegem van. Szükségem van egy zuhanyra.
Csend, majd egy
elmormogott: – Rendben.
Elégedett mosollyal
bólintok magamban, és besétálok a szobámba. Én hatékony vagyok, amikor
készülődésről van szó, alapvetően azért, mert nem csinálok semmit a hajammal
vagy az arcommal. Kinyitom a felső ruhásszekrényemet, hogy felkapjak egy
bugyit. Miután becsukom, kinyitom a következőt egy ingért, és rémületemben
kiabálok, amikor meglátom a kígyót ott feküdni.
Csak egy másodpercbe
telik, mire megértem, hogy hamisítvány. Másik három másodperc, mire felfogom,
hogy nincs veszély. Viszont percekig tart, amíg a szívverésem lelassul.
– Elég – a
nyitott ajtó felé fordítom az arcomat, és haragosan kikiálltok. – Nincs több
rejtett meglepetés.
Zack és Ben
bocsánatkérően nevetnek, és a dühöm egyre forróbbá válik.
Csessze meg a zuhany, morgom magamban. Elegem van. Az én
rohadt születésnapom van, és egész nap a belemet is kidolgoztam. Csak egy ember
van, akit érdekel, hogy ma van a szülinapom, és ő az apukám, és neki törődnie
kell velem. A férfit, akivel szexelek, nem érdekli, és világossá tette, hogy
nem akar törődni velem, mégis megforgatta egy kicsit a tőrt, amikor még arra
sem vette a fáradtságot, hogy egy nyamvadt boldog szülinapot mondjon pár órával
ezelőtt, amikor megtudta.
Most meg azzal
ijesztgetett szarrá, hogy egy gumikígyót tett a fiókomba?
Seggfej.
Ben viszont
védettséget élvez, mert ő totálisan imádnivaló.
Kirepülök a
szobámból, és hangosan dobogva megyek le a lépcsőn, a lábam dübögése a
bosszúságomat sugározza. Mikor leérek a konyhába, a szemeim lángolnak,
megállok, hogy az előttem lévő jelenetet lássam.
Zack, Ben, Sutton és
egy mellette álló férfi, akit én Alex Crossmanként ismerek fel, de még sosem
találkoztam vele, körbeállják a konyhaasztalt és a rajta lévő tortát nézik.
Mindannyian felnéznek rám, a szemük mosolyog, és Ben elkiáltja magát: – Boldog
születésnapot!
A tekintetem gyorsan
Zackre siklik, és ő bocsánatkérően néz vissza rám egy apró mosollyal az ajkán.
Elolvadok, és egy mosolyt küldök neki, ami azt mondja, hogy rendben...
megbocsátom, hogy nem törődtél velem, bár azt a tényt nem közvetítem a
tekintetemmel, hogy tudom, hogy egy kicsit törődik velem, hiszen nyilvánvalóan
ő szervezte ezt az egészet.
Ő rendezte ezt meg, gondolom csodálkozva. Ráadásul
mindössze néhány óra alatt. Lenyűgöző.
Születésnapi tortát
szerzett, és meghívta Suttont... a nőt, akivel nem akarja, hogy barátkozzam,
mert az veszélyezteti a határait. Hirtelen a születésnapomra fordított figyelem
egy kicsit nyomasztónak tűnik, főleg, hogy kitértem Sutton elől a múlt héten.
Amióta Zack kifejtette nekem az érzéseit a Suttonnal és Oliviával kialakult
barátságommal kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy meghúzom magam.
Nem azért, mert Zack
azt akarta, hogy ezt tegyem, mert ez veszélyeztette a biztonságát. Ez
egyáltalán nem érdekelt. Ez az ő keresztje volt, amit viselnie kellett.
Nem, azért kezdtem el
visszahúzódni, mert tudtam, hogy én vagyok az, akinek baja esik. Sutton és
Olivia olyan típusú nők, akikről tudom, nagyon közel tudnék kerülni hozzájuk.
Tudom, ahogy azt is tudom, hogy végül ezek a barátságok belerángatnának a Cold
Fury világába, és ez fenyegető lenne Zack számára. Ez nem tetszene neki. És ha
Olivia és Sutton valaha is megtudná az igazságot a Zackkel való kapcsolatomról –,
hogy ez valójában nem is kapcsolat, hanem csak kölcsönös orgazmusok –, nem
vennék jó néven ezt az ötletet. Vagy Zacken vezetnék le, ami súrlódásokat
okozna közte, Alex és Garrett között, vagy pedig Zack mellé állnának, és
rájönnének, hogy nem jó ötlet összekeverni a barátságukat egy olyan nővel, aki
bizonytalan helyzetbe hozta Zacket.
Bárhogy is alakult az
egész, számomra egy dolgot jelentett, vagy egy tönkrement, vagy egy megromlott
barátság Sutton és Olivia között és ez fájt volna nekem.
Ezért úgy döntöttem,
hogy visszahátrálok. Az elmúlt héten Sutton írt nekem egy sms-t, hogy
találkozzunk. Azzal hárítottam, hogy túl elfoglalt vagyok, és majd találkozom
vele, ha lesz rá lehetőségem. Hát persze, az a nap sosem jött el.
És most szarul érzem
magam, mert itt van... itt áll Zack konyhájában egy szülinapi tortával, hogy
megünnepelje a szülinapomat. Hogy ne legyek egyedül.
– Kate... ő itt
Alex – mondja Sutton, miközben a férfira mutat, aki ott áll Zack mellett.
– Szia – mondom
neki, kissé sztárallűrösen, ahogy Alex Crossmant látom… aki az egész liga egyik
legjobb játékosa.
– Szép bugyi –
mondja, és a tekintete a fehérneműre esik, amit még mindig a kezemben
szorongatok.
– Ó, Istenem –
zihálok teljes zavaromban, az arcom annyira felforrósodik, hogy a
homlokomonizzadság csorog. Sutton egy éleset könyököl Alex bordáiba, miközben
én sietve a zsebembe gyömöszölöm az alsóneműt. Zack keze felemelkedik, hogy
kétségbeesetten próbálja a száját eltakarni, hogy ne nevessen, Ben pedig szerencsére
vágyakozva bámulja a tortát.
Sutton ránéz Alexre,
aki kuncog, majd felém nyújtja a kezét.
– Örülök, hogy
megismerhetlek, Kate. Sutton már sokat mesélt rólad.
Megrázom a kezét, és
ismét bűntudatom támad, amiért Suttont elhanyagoltam és rájövök, hogy tényleg
nem tehetem ezt vele, mert ő mesés. Azt is tapasztalom, hogy elönt a
szomorúság, hogy Alex semmit sem hallott rólam Zacktől. Ez nem meglepő, de nem
jelenti azt, hogy nem fáj egy kicsit.
Miután Alex elengedi
a kezemet, Sutton ellöki magát mellőle, megkerüli a konyhaasztalt, és megölel.
– Mérges vagyok
rád, amiért nem mondtad, hogy ma van a születésnapod.
Visszaölelem, erősen
szorítom, hogy érezze a sajnálkozásomat, és amikor elhúzódunk egymástól, Sutton
hálás mosollyal néz Zackre. – Hála Istenek, hogy Zack felhívott, amint
megtudta. Egyszerűen nem hagyhattunk köszöntés nélkül.
Zack a zsebébe dugja
a kezét, és közömbösen megvonja a vállát. – Csak továbbítottam az infót. Sutton
megragadta a tortát, és iderohant.
– Most már
ehetünk tortát? – kérdezi Ben, az egyik konyhai széken ül, könyökét az asztalra
támasztva, miközben a feje a torta felett lebeg.
– Csak miután
elénekeltük Kate-nek a „Boldog
születésnapot”– mondja Alex, miközben elővesz egy öngyújtót, és meggyújtja
a gyertyákat a tortán. Az izzás ragyogó, miután mind meggyulladt, és azt
hiszem, hogy tényleg huszonnégyet tettek rá.
Aztán folytatják a „Boldog születésnapot” éneklését.
Ez egyszerre zavarba
hoz és felmelegít. Alex átöleli Sutton derekát és szorosan magához húzza,
miközben énekelnek, mindketten ragyogóan rám mosolyognak. Ben a tortát bámulja,
miközben énekel, és Zackre pillantva azt látom, hogy a konyha falának dől,
kezeit még mindig a zsebébe dugva, miközben énekel. A tekintete rám szegeződik,
az arca olvashatatlan, de érzem a tekintetének erejét.
Amikor az utolsó
hangok elhalkulnak, Ben elkiáltja magát: – Fújd el a gyertyákat Kate!
Odamegyek a szék
mögé, ahol Ben ül, ráteszem a kezem a vállára, és fölé hajolok. Veszek egy mély
lélegzetet, és csodálatra méltó munkát végzek, és eloltom az összes gyertyát.
– Hadd hozzak
néhány tányért és villát – mondom, miközben a szekrények felé fordulok.
Sutton kinyújtja a
kezét, és megragadja az enyémet, figyelmeztetően a fejét rázza. – Nem-nem. Ma
van a születésnapod, és most hivatalosan is szabadnapos vagy a nap hátralévő
részében. Majd én elintézem ezeket.
Zack és Alex a jövő
heti első rájátszásról beszélgetnek az Atlanta Sting ellen, miközben Sutton
hozza a tányérokat és felvágja tortát. Átnyújtja nekem az első szeletet, és azt
mondja:
– Csak egy kis
szeletet. Nem akarom elrontani a vacsorádat.
Vacsora? A francba. El kell kezdenem főzni. Lerakom a
tányért, de Zack megszakítja a beszélgetést Alexszel és azt mondja:– Ma este
nem főzöl.
Felvont szemöldökkel
nézek rá, és tényleg nem akarom megkockáztatni, hogy Zack főzzön. Az a néhány
alkalom, amikor elszenvedtem, kijelentettem, hogy nem szabad neki a tűzhely
közelébe menni.
– Sutton és Alex
fog vigyázni Benre, én pedig elviszlek téged vacsorázni a születésnapod
alkalmából – mondta lazán.
Vacsorázni? Zackkel?
Csak mi ketten?
Nem tudom, mit árulok
el az arcommal, de Zack sietve hozzáteszi: – Minden jó munkaadó ezt tenné az
alkalmazottjáért.
Nem vagyok hajlandó
mást mutatni, mint egy ragyogó mosolyt. Nem vagyok hajlandó hagyni, hogy egy
kicsit is megforgassa bennem a kést.
– Remekül
hangzik – félig igazat, félig hazugságot mondva. – Még mindig le kell
zuhanyoznom.
– Van még egy
kis időnk – mondja, és elfogad egy szelet süteményt Suttontól. – Edd meg a
tortádat; aztán mehetsz készülődni.
Aztán visszafordul
Alexhez, és a hátralévő időben nem vesz rólam tudomást, amíg eszünk.
Huszonharmadik fejezet
Zack
Fordította: Niky
Kíváncsi vagyok,
vajon eljön-e valaha is az a nap, amikor nem szenvedek a bűntudat egy
formájától. Legyen az a baleset, vagy az a tény, hogy nem azt adtam Ginának,
amire igazán vágyott, vagy az, hogy tudom, hogy baszakodom Kate érzéseivel, úgy
tűnik, hogy nem teszek mást, mint hogy úszom a sűrű, ragadós bűntudat tócsában.
Abszolút szarul érzem
magam Kate születésnapja miatt. Nem mintha kihagytam volna, mert honnan kellett
volna tudnom, hogy melyik nap van? Úgy értem... igen, megnézhettem volna a
jelentkezési lapját, de most komolyan... soha nem voltam jó abban, hogy
emlékezzek ilyen szarságokra. Ez egy pasi dolog.
Nem, azért érzem
magam szarul, mert Kate nyilvánvalóan mélyen legbelül azt hiszi, hogy nem
érdekel a szülinapja.
Nem tartottam
fontosnak, mondta.
A fordítás elég
egyszerű volt.
Nem gondolta, hogy én
fontosnak tartom.
Próbálom orvosolni a
helyzetet, még akkor is, ha tudom, hogy ismét vegyes jeleket küldök azzal, hogy
ma este elviszem vacsorázni. Bármilyen béna is, de Alex és Sutton előtt meg
kellett erősítenem, hogy én, mint munkaadó, viszem el az alkalmazottamat egy
születésnapi vacsorára.
Semmi több.
Biztosan nem vártam
egy borozgatós estét, jó ételekkel és valószínűleg jobb beszélgetéssel, mint
amilyenben már hosszú ideje részem volt.
Nem.
Kizárt dolog.
– Nem kellett
volna ezt tenned – mondja Kate csendesen az étterem felé.
– De akartam –
mondom neki egyszerűen. – A születésnapok különlegesek. A tiédet is meg kell
ünnepelni.
Bekapcsolom az
indexet, lelassítok, és jobbra kanyarodom egy bevásárlóközpontba. Megkerülöm a
parkolót, és szerencsére találok egy helyet közvetlenül az étterem előtt.
– A Krill?
– mondja Kate meglepett örömmel. – Ez a kedvenc éttermem.
– Tudom – mondom
neki, miközben leparkolom a kocsit, és leállítom, majd elfordulok, hogy
ránézhessek.
A fejét felém
fordítja, és a tekintete szkeptikus. – Honnan tudod, hogy ez a kedvenc
éttermem?
Átvetem a karomat,
hogy megragadjam a fejtámlája hátulját, és azt mondom:– Kate... lehet, hogy nem
veszed észre, de fecsegsz. És úgy értem, nagyon sokat. És lehet, hogy nem
veszed észre, de figyelek is arra, amit mondasz, még akkor is, ha úgy tűnik,
mintha ki lennék kapcsolva. És ezen fecsegések során elég sok mindent megtudtam
rólad.
A szeme csillog,
ahogy rám vigyorog. – Ó, tényleg? Például mit?
Az étterem felé
biccentek. – A Krill a kedvenc éttermed. Csak egyszer voltál itt, csak akkor,
amikor a volt barátod ide hozott az első randitokra. Utálod a céklát. Utálod,
és már a látványától is elhányod magad. Szereted a tejcsokoládét, de az
étcsokoládét nem szereted. Ha azonban tengeri sót adsz az étcsokoládéhoz, akkor
azt a csokoládét, jobban szereted, mint a tejcsokoládét. Nem rajongsz a country
zenéért, de az egyik kedvenc dalod mégis Tim McGrawtól származik és minden
alkalommal megríkatott, amikor meghallgattad. Imádsz horgászni, amit gyakran
csináltál az apáddal, de nem szereted különösen megenni. A karácsony a kedvenc
ünneped, de úgy gondolod, hogy ajándékot adni más felnőttnek túlértékelt dolog.
Inkább süteményeket sütsz embereknek, és azért is, mert így sokkal olcsóbb. Azonban
te is azon a véleményen vagy, hogy Bent el kell halmozni ajándékokkal
karácsonykor, a születésnapján, húsvétkor, és azt hiszem, a mormota napján is
és persze most már Ben is vár valamit a mormota napjára. Nevetsz az elcsépelt
vicceken, még elcsépeltebbeket mesélsz, és a kockaságot egy új szintre emeled.
Rágod a körmöd, ha ideges vagy, az ajkadat rágod, amikor gondolkozol, és amikor
rágod az kibaszottul megőrjít, mert én akarok az lenni, aki rágja. Sőt, épp
most is ezt csinálod...
Meglepetten pislog rám, és az alsó ajka
kipattan a szájából és azt suttogja: – Ó.
– Igen... Ó – mondom, utánozva őt,
miközben a kezem leesik a fejtámláról a tarkójára. Az ujjaim a nyaka köré fonom
és magamhoz húzom, őrülten vágyom az ajkaira.
Kate készségesen
odajön hozzám, és én lassan, de biztosan megcsókolom.
Visszahúzódom, és
végig simítom az ajkaimat az arcán.
– Boldog
születésnapot Kate! Sajnálom, hogy nem mondtam korábban.
Elégedetten sóhajt
fel, és azt mormolja: – Köszönöm.
– Gyere – mondom, miközben
elengedem, és megragadom az ajtó kilincsét. – Menjünk, együnk valamit.
Amikor beérünk az
étterembe, nem meglepő, hogy kicsit várni kell, így a bárpult felé vesszük az
irányt. Az is zsúfolt, de sikerül találunk egy szabad széket, amit kihúzok Kate-nek.
Előveszem a
hitelkártyámat, és átnyújtom neki. – Tessék... vegyél nekem egy Harp draftot és
bármit, amit csak akarsz. Kimegyek a mosdóba.
– Oké-zsoké – mondja, miközben
elveszi a kártyát, és ahogy elfordul hallom, ahogy azt mondja: – Vajon mi lehet
a legdrágább koktél? – én pedig vigyorgok magamban, miközben a mosdó felé
veszem az irányt.
Ez jó móka lesz. Egy
este Kate-tel, hogy megünnepeljük a születésnapját. Egy este egy gyönyörű
nővel, aki sosem vallott kudarcot abban, hogy megnevettessen.
Rövidre fogom az
ügyet, de egy pillanatra megállít egy rajongó a mosdó előtt, aki autogramot
kér. Nem bánom, bár... az üzlet része, meg minden.
Mikor visszaérek a
bárba, azonnal feláll a nyakamon a szőr, amikor meglátom, hogy egy fickó áll
Kate széke mellett, a keze a szék hátulján támaszkodik. Nevet valamin, amit a
férfi mondott, és a férfi úgy néz rá, mintha fel akarná falni.
És miért ne tenné? Ma
este lenyűgözően gyönyörű. Egy mélyvörös szoknyát viselt, amely átöleli a
keskeny csípőjét, és épphogy csak a térdéig ér. Egy fekete garbó és egy széles
fekete öv egészíti ki a fekete csizmáját. A haját oldalra húzta, ahol egy
vastag fonatban lóg a bal válla fölött. Mikor Sutton megdicsérte, ahogy lejött
a lépcsőn, Kate azt mondta: – Ez az én tisztelgésem Katniss Everdeen előtt, de
fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent.
És amikor lesétált a
lépcsőn, és megláttam, a nyelvembe kellett harapnom, hogy ne csorogjon a
nyálam. Alex, aki mellettem állt, azt mormolta, –A francba – és nem is
érthettem volna jobban egyet vele.
Úgy értem... tényleg
nem tudtam egyetérteni... nem hangosan. Nem Alex és Sutton előtt. Ben előtt
sem. És főleg nem Kate előtt, mert nagyon is szükségem volt rá, hogy ezt ne
tekintsem valamiféle randinak vagy bármi másnak.
Ahogy a bárpult felé
sétálok, a körmeim szorosan a tenyerembe vájnak, és viszket a tenyerem, hogy
megüssem azt a rohadékot, aki Kate-t zaklatja. Amikor odaérek hozzájuk, a
karomat közéjük dugom, azzal a szándékkal, hogy megragadjam a sörös poharamat,
ami egy pohár vörösbor mellett áll, amit Kate rendelt magának.
– Elnézést –
mondom, hogy bejelentsem az érkezésemet.
– Zack – mondja
Kate lelkesen, miközben rám mosolyog. – Ez itt Gregory. Tűzoltó és mentős, és
tulajdonképpen néha az arénában is dolgozik.
Vetek egy pillantást
a köcsögre, aki a kezét nyújtja felém. – Ember... nem hiszem el, hogy
találkozom Zack Granthammel.
A sörömet a jobb
kezemből a balba rakom, kezet fogok vele és egy ügyetlen kísérletet teszek egy
kedves mosolyra. – Örülök, hogy megismerhetem.
Aztán a srác, a
leglovagiasabban, megfordul, hogy kezet nyújtson Kate-nek. A lány megfogja a
kezét, és a férfi végül mindkét kezével betakarja.
– Nos, örültem a
találkozásnak, Kate. Remélem, hogy boldog szülinapod lesz és élvezd a bort.
– Köszönöm – mondja kedvesen, és
az arca kissé rózsaszínűvé válik.
Ahogy a fickó
távozik, valaki megkocogtatja a vállamat, megfordulok és a hostess áll
mögöttem. – Az asztala készen áll, Mr. Grantham.
Kate leugrik a
székéről, és átnyújtja a hitelkártyámat. – Gregory meghívott mindkettőnket egy
italra.
– Hát ez hihetetlen – mormolom,
miközben zsebre vágom a kártyát, és figyelem, ahogy Kate megragadja a
borospoharát. Egy pillantást vetek Gregory-ra, aki a bárpult másik oldalán ül
és éhesen figyeli Kate-et. Aztán a tekintete találkozik az enyémmel, és
elismerően biccent a fejével. Felemelem a sörömet, és visszabólintok, némán
megköszönve neki.
Szemétláda.
Kate és én követjük a
hostesst, aki leültet minket egy kis asztalhoz a kerek fülkébe, amit
nyilvánvalóan két embernek terveztek, hogy megosszanak egy romantikus vacsorát,
miközben egymás mellett ülnek. Kate becsúszik, én pedig rögtön utána, az ülés
olyan szűk, hogy a térdem az ő térdének ütközik. Nem vesz tudomást az
érintésről, de bassza meg, ha nem érzem rakétaként a testemen keresztül.
Röviden átnézzük az
étlapot, megbeszéljük a választásunkat, és csak miután a pincér felveszi a
rendelésünket, megpróbálok kicsit lazítani.
Csakhogy nem tehetek
róla, amikor azt mondom: – Szóval... nem tartott sokáig Gregory-nak, rád hajtani,
amíg távol voltam. Biztos lesben állt.
Kate felhorkan,
miközben leveszi a szemüvegét, és visszateszi a táskájába. Nem hordja mindig,
most veszem csak észre, hogy csak olvasáshoz van rá szüksége.
– Ezt kétlem.
Kedves fickónak tűnik.
Felhorkanok. – Most komolyan...
nem lehetsz ennyire naiv?
Kate felvonja a
szemöldökét, és egy nagy lendülettel int a kezével. – Mindenképp... világosíts
fel.
Felveszem a sörömet,
és kortyolok egyet, miközben a pohár pereme felett nézem őt. Kibaszottul
lenyűgöző, és azt is gondolom, hogy talán élvezi ezt, bármi is ez.
Féltékenység?
Biztosan nem.
– Oké... ha egy
srác, meghív egy lányt egy italra a bárban, az ráhajt – mondom neki egyszerűen.
– Neked is vett
egy italt – mutat rá.
– De úgy nézett
rád, mintha egy lédús cukorkát nézett volna – vágok vissza.
– Mindegy –
mondja elutasítóan. – A srácok nem néznek rám úgy.
– Ebben tévedsz
– mondom neki határozottan.
Kurvára biztos vagyok
benne, hogy így nézek rád.
Állandóan.
– Ez unalmas – mondja egy
eltúlzott ásítással. – Beszéljünk inkább valami izgalmasabbról.
Kuncogok, és beleegyezően bólintok
neki. – Például miről?
– Például, hogy
mi a holnapi terv? – kérdezi, miközben az ujjával a borospohara szélén játszik.
– Hát, a
költöztetők nyolcra lesznek ott... azt mondták, hogy körülbelül három órát vesz
igénybe az egész ház bepakolása. Aztán még pár óra a kipakolás, úgyhogy délután
elkezdhetünk kipakolni néhány dolgot.
Kate egyetértően
bólint. – Összecsomagoltam egy garnitúra lepedőt és takarókat mindkettőnk
ágyára, és néhány váltás ruhát, plusz néhány piperecikket, hogy el tudjunk
boldogulni. Rendelhetünk egy kis pizzát. Olyan lesz, mintha kempingeznénk… egy
új házban.
Rá nevetek. – Mókás
lesz.
– Izgatott vagy? – kérdezi őszinte
érdeklődéssel.
A kérdés
elgondolkodtat, mert nem vagyok biztos benne, hogy mit érzek. Annyira lefoglalt
a hokizás, az új ház vásárlása a csomagolással, hogy nem volt időm feldolgozni.
De Kate rávett, hogy tegyem meg.
Kate kényszerít rá.
És most először,
mióta Gina meghalt, felfedek egy kicsit abból a Zack Granthamből, akit
hátrahagyott.
– Kicsit szomorú
vagyok – mondom neki őszintén, és a szemei megértőek.
– Rengeteg emlék
van ott, amit Ginával és Bennel építettem fel. Nem kételkedem abban, amit
csinálok. Úgy érzem, hogy ez a helyes dolog, de sajnálom, hogy nekem az a
helyes, ha hátra hagyom azt a házat. De izgatott is vagyok, hogy láthatom Bent
felnőni egy olyan házban, ami csak a miénk lesz. Azt hiszem, ezt Gina is
megértené.
– Biztos vagyok
benne, hogy megérti – mondja, miközben a keze az asztal alá nyúl, és
megnyugtatóan megszorítja a térdemet. A mozdulatnak nincs semmilyen szexuális
tartalma és nem is jár át a vágy az érintésétől, ahogy általában szokott.
Ehelyett vigaszt és
békét érzek.
A baleset óta
először... ezt jegyezd fel a naptárba.
– Jól érzem
magam a döntésem miatt – erősítem meg.
– Nincs
bűntudat? – kérdezi halkan. – Mert nem kellene bűntudatot érezned, amiért
eladod a házat. Nem hagyod magad mögött az emlékeket. Azokat magaddal viszed.
Csak azt a szerkezetet hagyod el, ami ideiglenesen tartotta az emlékeket.
Röviden, minden humortól mentesen, de
iróniával telin nevetek. – Nem. Nem érzek bűntudatot emiatt.
– Ah – mondja, miközben hátradől a
bokszban. –De valami miatt bűntudatod van.
Bólintok, és a papírszalvétát babrálom a
söröm alatt. – Nem vagyok benne biztos, hogyan tudnám elűzni.
– Talán rosszul látod a dolgot –
mondja, miközben a borospoharáért nyúl. Amikor már a kezében van, enyhén megforgatja
a poharát a levegőben. – Talán nem látod a nagy egészet.
Felvonom a szemöldököm, és megkérdezem:
– Ezt, hogy érted?
– Úgy értem,
hogy a bűntudat egy körülményből fakad. Valami, ami történik... általában egy
esemény, igaz?
– Így van –
mondom egyetértően.
– És arról is
szól, hogyan érzékeled azt az eseményt – mutat rá. – Nem vagyok egy
rakétatudós, de megkockáztatom, hogy amit ilyen finoman kerülgetsz, az az, hogy
Gina halála miatt bűntudatod van. Talán a baleset miatt, vagy talán azért, mert
szexelünk. De talán... csak talán... a bánat szűrőjén keresztül nézed, és ez
lehet, ami befolyásolja a szubjektivitásodat.
Csodálkozva rázom rá
a fejem. – Még abban sem vagyok biztos, hogy a felét értettem annak, amit
mondtál, de rohadt jól hangzott.
Nevet, majd kortyol
egyet a borából. Leteszi a poharat.
– Zack... mondd
meg. Csak mondd el, hogy mi bánt, és majd elmondom az őszinte véleményemet
róla. Tudod, hogy nem fogom visszafogni magam.
Nem, nem fogja.
De vajon készen állok
az őszinteségére? Készen állok rá, hogy azt mondja, hogy idióta vagyok, vagy
ami még rosszabb, hogy bűntudatom van, mert szörnyű ember vagyok?
Bassza meg... meg
fogom csinálni.
– Megöltem Ginát
– mondom halkan, és nem vagyok hajlandó a szemébe nézni.
Kate élesen veszi a
levegőt, aztán felém hajol, és olyan halkan beszél, hogy én is alig hallom: –
Ezt most azonnal verd ki a kibaszott fejedből Zack Grantham.
Annyira meglepett a hangjában lévő
méreg, és az, ahogyan a kibaszott szót jól időzítetten használta, hogy
felkapom a fejem a meglepetéstől. A szemei lángolnak a dühtől.
– Gina kikapcsolta a biztonsági
övét, és én hagytam neki – mondom, miközben egyenesen ránézek Kate-re komolyan.
– Átrántottam az ülésen, hogy megcsókoljon, amikor valaki átjött a sávomba.
Erősen megrántottam a kormányt, és elvesztettem az irányítást. Ő meghalt, én
nem.
A düh egy része
kihunyt Kate szeméből, de a következő kijelentésében látszik, hogy még mindig
fortyog a dühtől. – És akkor mi van?
Rápislogok, és dühös
vagyok, amikor azt mondom: – És akkor mi van? Gina meghalt miattam, és a
bűntudat emiatt kurvára kikészít.
Kate olyan gyorsan
mozog, hogy szinte elmosódik. Közelebb csúszik hozzám a fülkében, amíg a lába
egy vonalban nem lesz az enyémmel, és a testét felém fordítja. Mindkét kezével
átfogja az arcomat, és szorosan tart, és kicsit megrázza a fejemet.
– Figyelj rám
Zack, és jobb, ha jól figyelsz. Nem te ölted meg Ginát, és én soha többé nem
akarom hallani, hogy ezt mondod. Baleset volt. Csak egy baleset, ami
elkerülhetetlen volt. Megtörtént, és te nem tudtál, semmit sem tehettél ellene.
A legfontosabb... és ez az, amit jobb, ha te is tudsz, hogy Gina döntése volt,
hogy kikapcsolja a biztonsági övet. Nem a tiéd. Szóval, bár hihetetlenül
sajnálom, hogy keresztülmentél ezen és szomorú vagyok, hogy te és Ben
elvesztettetek egy csodálatos és bámulatos nőt, de Gina halálával kapcsolatban
nincs semmi, ami a te küszöbödön heverne.
A tekintetem többször
is ide-oda cikázik Kate szemei között. A sápadt kék sötétté és viharossá
változott, és még soha nem láttam ilyen heves elszántságot az arcán. Ettől
mindent el akarok hinni, amit mond. Ő hisz benne... ezt látom.
Egy köhögés hangja
balról felkelti a figyelmemet, és látom a pincért az ételünkkel. Kate keze
leesik az arcomról, és eltávolodik tőlem. A tányérokat leteszik elénk,
biztosítjuk a pincért, hogy minden remekül néz ki, aki újra magunkra hagy
minket.
– Kate – mondom, hogy felhívjam a
figyelmét, miközben felveszi az evőeszközeit. Megfordul, hogy rám nézzen, a
szeme még mindig zavarban úszik. – Köszönöm.
Finoman rám mosolyog,
és bólint.
– Szívesen,
Zack.
Köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm❤❤❤
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm !
VálaszTörlés❤❤❤
VálaszTörlés