20.-21. Fejezet

 

Huszadik fejezet

Kate

Fordította: Sienna

Azt hiszem, a legtöbb nő ezen a ponton felemelné a kezét, bedobná a törölközőt és világgá szaladna. Ezt kell tennem az már biztos.

Zack megbántotta az érzéseimet New York-ban. Ehhez nem fér kétség. És nem a szavaiban rejlő igazságtól… attól, hogy kísértésbe esek majd és átlépek a határokon, ha barátságra lépek Suttonnal és Oliviával. Ez volt az igazság, és ez nem ért meglepetésként. Zack mindig is világossá tette, hogy ami köztünk van, az csak szex.

Azt hiszem, megbántott azzal, hogy nem tisztelt eléggé ahhoz, hogy felismerjem én magam ezt a határt, valamint betartsam a neki tett ígéretemet, miszerint, ha problémám adódna a köztünk lévő dologgal kapcsolatban, akkor szólni fogok.

De a dolgok nem azért mentek már lejtmenetbe, mert Zack megbántotta az érzéseimet. Éppen ellenkezőleg, elképesztő akaraterőm van ahhoz, hogy elviseljem azt a szart, amit Zack a kezembe ad, és nem csak azért, mert csodálatos szerető. Nem, ez azért van, mert még mindig van empátiám ezzel az emberrel szemben és mindazzal kapcsolatban is, amin keresztül ment.

Minden, amin még mindig keresztülmegy, mert minden nap egy küzdelem, hogy elszakadjon a múlt szellemeitől.

Tudom, hogy ez mind időbe telik.

Bár az elmúlt hetekben jelentős változásokra figyeltem fel Zackkel kapcsolatban.

Pozitív értelemben.

Változások, melyek reményt adnak a folytatáshoz… remélve, hogy megelégszem azzal, amit nyújtani tud, vagy elfogadja azt, amit én adhatok neki.

Akárhogy is, a newyork-i szavai hozzám, nem voltak elegek ahhoz, hogy elfussak. De őt nyilvánvalóan erre késztették, mert két éjszakával ezelőtt visszatértünk Raleigh-be és nem keresett meg a szokásos munkaviszonyunkon kívül. Visszahúzódott, és pontosan tudom miért.

Ez azért van, mert mikor az oldalamon feküdtem abban a szállodai szobában és Zack lenézett rám, miközben határozottan elmondta, miért nem akarja, hogy barátságban legyek Oliviával és Suttonnal, nagyon apró változásokat láttam az arcán.

Még abban a szobában is, melyet csak New York utcáinak fényei világítottak be, kemény elhatározást láttam az arcán, mikor mindent elmondott a határokról, amivel fájdalmat okozott nekem. Lelkiismeret furdalás tükröződött az arcán. Habozott, és azon a ponton volt, hogy megpróbálja.

De aztán ismét megkeményedett, és kiment a szobából.

Rendben.

Úgy legyen.

Mint ahogy mondtam… rengeteg empátia szorult belém és türelmes nő vagyok. Tudok addig várni, míg Zack megoldja ezeket a dolgokat.

Kivéve, hogy látszólag nem akarja ezeket megoldani, és mivel megbántott, meg is ijedt ettől. Bezárkózott.

Hülye pasi.

Édes pasi.

Nem vagyok benne biztos, hogy meg ütni, vagy megölelni akarom.

Hallom, hogy a garázsajtó zörög felfelé, ami azt jelenti, hogy Zack hazajött a meccsről.

Ma este hazai pályán játszottak a Pittsburgh Titansszal, és Bennel a tévében néztük meg. Nos, Ben túljutott az első félidőn, mielőtt kidőlt volna. Felcipeltem az emeletre, lefektettem az ágyába, majd a játék hátralevő részét a nappaliban néztem. A Cold Fury elsöprő győzelmet aratott a Titans felett, és megszerezte az Eastern Conference első helyét.

A meccs után gyorsan lefeküdtem, abban a reményben, hogy hamarabb eljön a holnap. Nem számítottam arra, hogy Zack bejön a szobámba, de ha mégis megtette volna, biztos voltam benne, hogy szépen felébreszt.

Kivéve, hogy nem tudtam elaludni. Ide-oda dobáltam magam, forgolódtam és Zack miatt izgultam. Akarom őt. Szeretőnek is akarom, de többet is akarok tőle. Ezt nem tagadhatom, de elnyomhatom. Elnyomnám, mert Zack nem ezt akarja, és ezzel kapcsolatban elég világosan fogalmazott. Ez okozott bennem némi stresszt és konfliktust, de mégsem vagyok hajlandó elmenni.

A garázsajtó lecsukódott, én pedig figyelmesen füleltem. Csukott ajtóval, a második emelten, nem nagyon hallok semmit sem. Elképzelem, hogy Zack besétál a konyhába… a leveleket a pultra dobja. Talán vesz egy sört a hűtőből. Ezúttal visszasétál a hálószobájához és magára csukja az ajtót.

Uhh. Nem tetszik ez a kép. Nem szeretem, mikor Zack elbújik előlem. Meg kell mutatnom neki, hogy a rendelkezésére állok bármiben, amire szüksége van és csakis abban. Maradhatok a határokon belül és neki ezt tiszteletben kell tartania, mikor ezt mondom. Esélyt kell adnia ennek.

Ledobom a takarót magamról, és kilendítem a lábaimat az ágyból. Nem tudom mire gondolt Sutton, mikor nekem adta néhány ruháját, de a vászonzsákban volt néhány selyem hálóing is. Semmi nyíltan szexuális, de nem is a nagymamád flanel pizsamája.

Az egyik, ami épp rajtam van nagyon szép és jól passzol a színeimhez. Halvány rózsaszín, szaténból készült, és comb középig ér. Spagetti pántok tartják és krémes csipke szegély van a mellemnél lévő anyagon. Egy pillanatig tétovázok, és azon gondolkodom, hogy átöltözöm a melegítő nadrágomba, de aztán elvetem. Feltételezem, hogy Zack a hálószobájában van, így esély sincs arra, hogy meglásson. Csak gyorsan lemegyek a konyhába és hozok valami harapnivalót. Ez minden. Gyorsan ki és be, ahogy a fagylalttal is tettem.

És ha szerencséd van, Zack még mindig a konyhában lesz, nem kis szégyenérzettel gondolok erre.

Nem a hátsó lépcsőn megyek le a konyhába, hanem az elülsőn, amely levezet az előcsarnokba és így bepillanthatok Zack hálószobájába. A lépcső felénél tartok már, és látom, hogy a hálószoba ajtaja nyitva van és korom sötét van odabent.

Tehát még mindig a konyhában kell lennie.

Csendesen átsétálok a nappalin, de mielőtt belépnék a konyhába, látom, hogy az alagsorba vezető ajtó nyitva van, és odalent égnek a lámpák. Nem hallok semmit, de tudom, hogy Zack ott van. Azon tűnődöm, hogy megint megcsapolt egy üveg tequilát, vagy csak biliárdozni akar.

Semmi sem tart vissza. Ma este látni akarom Zacket. Szembe akarok szállni vele…elé állni az új – korábban használt –, szexi hálóingemben és valami reakciót kicsikarni belőle. Provokálni akarom, hogy tegyen felém egy lépést. És ha nem, akkor tudni fogom, hogy az a vonat már elment, hogy vele lehessek.

Csendben megyek le a lépcsőn, szívem őrült iramban vágtat az izgalomtól és a félelemtől. Amint leérek és jobbra fordulok az alagsorban, megpillantom őt.

Egy alacsonyan fekvő bőrszékben ül, mindkét keze lazán fekszik a karfán, hosszú lábai maga előtt kinyújtva. Lehajtott fejjel, tekintetét a padlóra szegezve. Megmondhatom…azért jött csak le, hogy üljön és gondolkodjon. Egyedül lenni. Ez rá van írva magára a testtartására és az elgondolkodó arckifejezésére, ahogy a szőnyegre fókuszál.

Teszek egy lépést előre és a mozdulat felkelti Zack figyelmét. Tekintete lassan emelkedik, végigszalad a lábamon, egy pillanatra a melleimre lebben, végül pedig az arcomra.

Szemünk összekapcsolódik és háborút látok az övéiben. Látom, ahogy a vágy pislákol a bizonytalansággal és a haraggal együtt.

– Menj aludni Kate – mondja fáradtan.

Nem a játék vagy a késői óra miatt fáradt, azt tudom… fáradt a belső háború miatt, amit magával vív.

Nem válaszolok, hanem elindulok felé. a lángok most a szemébe szöknek és ujjai a karfa szélébe mélyednek. Csípője mélyebbre igazodik a székben, szemei pedig fel-le siklanak rajtam.

– Mit csinálsz? – kérdezi nehezen érthetően, miközben átszelem a helyiséget.

Minden szó felesleges most véleményem szerint, és csak akkor kezdünk bele, ha Zack azért akar harcolni, ami kettőnk közt folyik. Így hát, egyenesen oda megyek hozzá, kicsit ringatva a csípőmet, és élvezem a puha szatén simogatását.

Mikor a lábához érek, közvetlenül a rajta lévő fényes, fekete vászoncipői közé lépek, ahogy kissé széttárja a lábait.

– Kate – figyelmeztet halkan Zack.

Térdre ereszkedek és egy centivel előre, amitől a lábai még jobban távolodnak egymástól, hogy beengedjenek. Kezeim felemelkednek, és a combjain pihennek. Érzem a teste melegét a sötétszürke vászonnadrágon keresztül, izmai megfeszülnek, majd ellazulnak az érintésem alatt.

Zackre nézek. Viszonozza a pillantást, tekintete homályos, ajkai enyhén szétnyílnak. Aztán egyszeriben darabokra szed és újjáéleszt, mikor kinyújtja a kezét és a fülem mögé söpri a hajam.

– Örülök, hogy nem veszed komolyan a figyelmeztetéseimet.

Apró mosollyal jutalmazom a megértését és szemeim az övcsatjára fókuszálnak.

A számban akarom őt. Azóta, a new york-i éjszaka óta foglalkoztat, mióta szájában tartott. Zack megszállt… felemésztett…ajkai éhesen vándoroltak végig rajtam. Elismerően hümmögött a reakciómért és az ízemért, egyre magasabbra és magasabbra vitt a szájával és az ujjaival, és néhány percen belül életem legvakítóbb, legelgyengítőbb és legcsodálatosabb orgazmusában homorítottam az ágyon.

Abban a néhány percben, mikor az arca keményen a lábaim közé szorult, bármit megtettem volna, amit kér tőlem. Teljesen a kontrollja alatt voltam, annyira szükségem volt rá, hogy soha ne hagyja abba, bármit megtettem és megígértem volna neki. És most, ezt akarom tőle. Nem mintha kihasználnám és rávenném, hogy ígéreteket tegyen nekem a vágy ködében. Nem, csak azt akarom, hogy a teste az irányításom alatt álljon.

És én ugyanazt a kitűnő örömöt akarom neki nyújtani, mint ő a minap nekem.

Akarom az intimitást… azt akarom, hogy ne legyenek akadályok és határok, mikor a számba veszem. Mindent oda akarok adni neki.

A kezeim elindulnak és hagyom, hogy az ujjhegyeim végig simítsanak az övcsaton.

Zack lábai összezáródnak, és csapdába esem.

– Jézusom – motyogja, mire felkapom a fejem, hogy ránézzek.

– Akarod, hogy abbahagyjam? – kérdezem tőle halkan, még akkor is miközben elkezdem kicsatolni az övét.

A csípője egy kissé megfeszül és felmordul:

– Bassza meg, abba ne hagyd! – végigszalad rajtam az életöröm.

Mámorító a hatalom és a diadal.

Nem taszít el.

Még mindig akar engem.

A csat kioldódik, a végeit félrenyomom, és azonnal a gombokkal foglakozok. Az erekciója jól látszik a drága anyag alatt, már csak a körvonalait nézve is, csorog a nyálam. Ujjaim finoman kigombolják a nadrágot, és rácsodálkozom a kezemben rejlő magabiztosságra, ahogy megfogom a cipzárt és lassan lehúzom.

Még soha nem csináltam ilyet, és mégis magabiztos vagyok abban, amit csinálok.

Ennek ahhoz van köze, ahogy Zack mondta, hogy ne hagyjam abba. Olyan szükséglettel a szemében, hogy tudtam, csak én fogom tudni kielégíteni.

Azon gondolkodom, hogy azok a szürke bokszeralsók engem bámulnak, és hogyan szedjem le a nadrágját és az alsógatyáját, mikor Zack az arcomhoz emeli a kezét és végig simít az ujjaival rajta. Felnézek, és az alsó ajkamat fogam közé fogom, csak érzem… a csontjaimban… ez egy szexi dolog. Helyeslően felnyög, de a szeme komoly.

– Utáltam távol maradni tőled – mormolja.

Mosolygok, amitől a szexi ajak szabaddá válik.

– Akkor ne csináld újra.

Zack tekintete enyhén megkeményedik és a keze a halántékom mentén a nyakszirtemhez vándorol. Megszorítja, és azt mondja: – Számomra ez nehéz.

Szavai határozottak, de rengeteg sebezhetőség rejlik bennük, és ettől összeszorul a szívem ezért a pasiért.

– Nem szabadna – mondom neki halkan. Szemei az enyémeket kutatják, kétségbeesetten keresi az igazságot benne.

– Ez nem kellene, hogy nehéz legyen. Jól vagyok. Jól vagy. Ez rendben van…amit csinálunk.

– Nem akarlak bántani Kate – mondja komoran.

– Tudom – biztosítom gyengéden. – És látom a vonalakat a homokban, amit meghúztál. Elkerülöm őket és megígérem neked Zack… abban a pillanatban elmondom neked, hogyha ez olyasmi lesz, amit nem tudok kezelni. És nem lesz harag. Esküszöm.

Bizonytalanság és kétségbeesett remény, hogy higgyen nekem.

Ezt kapom vissza a tekintetéből.

Nem mond semmit. Ezt hallgatólagos beleegyezésnek veszem, valamint engedélynek arra, hogy folytassam a csábításomat. Ujjbegyeimet az alsója derékpántjába helyezve húzni kezdem, remélve, hogy felemeli a csípőjét segítségül.

– Sajnálom – mondja halkan. Még egyszer az övére emelem a tekintem és oldalra billentem a fejem.

– Mit?

– Amikor bántalak – válaszolja határozottan. – Meg fog történni.

Gyengédség és bánat bujkál bennem.És hála.

Igen hála, az előrelátásáért és a beismerésért, mert akár be akarja ismerni Zack, egy nagyon fontos részletet osztott meg velem…hogy már vannak érzései irántam, különben ez nem zavarná annyira.

Azonnal megnyugtattam. Megmondtam neki, amit hallania kell, hogy nyugodt legyen.

– Bocsánatkérés elfogadva.

Erre már mosolygott, nagyon apró és tele elismeréssel.

Visszamosolyogtam.

Aztán benyúltam a kezemmel az alsójába és végigsimítottam a keménysége hosszán. Anélkül, hogy levenném a szemem a célomról, fesztelenül megkérdezem tőle:

– Befejeztük a beszélgetést? Mert nagyon szeretném más célokra használni a számat.

Zack keze elengedi a fejem és hallom, hogy a feje a szék párnájának ütődik.

– Megölsz – motyogja, miközben a csípője felfelé mozdul, ragaszkodik ahhoz, hogy még jobban megérintsem.

– Teljesen kicsinálsz.

Kuncogok, és arra utasítom: – Emeld fel a csípőd, hogy lehúzhassam a nadrágodat, egy picit.

Eleget tesz, én pedig rövid időre elengedem, hogy eltüntessem a zavaró dolgokat az utamból. Könnyen lecsúszik, szabadon hagyva az erekcióját, mely olyan merev, hogy egyenesen feláll.

Egy gyors pillantás Zackre, és bár a feje a párnán nyugszik, szemei rám fókuszálnak. Lángoló hőség csap le rám, mellkasa máris gyorsan emelkedik és süllyed a várakozástól.

A vérem lángra lobban válaszul, és a mámorító erő ismét felém áramlik. Visszanézek duzzadt hímveszőjére és köré fonom a kezem. Lihegve tör elő belőle a levegő és a fejem búbján söpör végig. Annyi helyen kezdhetném. Annyi mindent tehetnék.

Csók? Nyalás? Szorítás? Szopás? Simogatás?

Az első ötletemet választom, előrehajolok és lágyan megcsókolom a csúcsát. Zack felnyög és a farka megrándul a kezemben.

Szép.

Most azt hiszem, szopni akarok, mert úgy gondolom ez a legjobb esélyem, hogy gyorsan megőrjítsem. Pontosan azt akarom tenni vele, amit ő tett velem.

Gyorsan húzd fel, bolondítsd meg a vágytól és a szükségtől, és én akarok az lenni, aki elindítja a robbanást.

Kicsit a térdemre támaszkodom, körüllebegve őt.

A hajam függönyként takar, ahogy lehajolok a számmal és elkezdem befogadni őt. Hatalmas. És Vastag. És nem tudom teljesen befogadni anélkül, hogy ne érne a mandulámhoz. Így hát arra részre koncentrálok, amit be tudok fogadni, felés le mozgok a számmal, simogatom a kezemmel. Zack azonnal reagál. Hangosan felnyög és pumpálni kezd a medencéjével, engedve a természetes ösztönöknek. Szabad kezemmel erősen lenyomom a csípőjét és megpróbálom lecsillapítani, de ez olyan, mintha egy megvadult lovat próbálnék megzabolázni.

Megdolgozom. Hagyom, hogy ő diktálja a tempót, közben a számmal dolgozom rajta, kombinálva a nyomást, a szívást és a szorítást. A nyelvemmel izgatom a makk alatti részt, ő pedig örömében felszisszen. Újra és újra megismétlem, felváltva hagyom, hogy hosszan a számba vegyem és durván szorítsam a kezemmel. Anélkül, hogy átgondolnám, hogy mit csinálok, vagy jól csinálom-e, egyik kezemmel enyhén megnyomom és masszírozom a golyóit.

És igen… ez tetszik neki, mert hozzám csapódik és káromkodik: – Bassza meg… csak úgy.

Szóval tovább csinálom…csak úgy.

Hirtelen két dolog történik, szinte egyszerre. Zack golyói zsugorodnak és megfeszülnek, ezt lenyűgözőnek találom, ugyanakkor mindkét kezével erősen megfogja a fejemet és megpróbál lerángatni magáról.

Annyira elragadott a hév, hogy rámordulok és belékapaszkodok, nem vagyok hajlandó lemondani a nyereményemről.

– Elmegyek Kate – nyögi Zack, sikítani akarok örömömben és elénekelni egy „Hurrá Zack és Hurrá én”-t.

– Kate – nyögi.

Talán ez egy figyelmeztetés és újra megpróbálja elhúzni a fejem. Nem vagyok hajlandó megmozdulni, így mélyebbre engedem.

A csípője teljesen mozdulatlanná válik és egy hosszú „Baaassza meg”-et ad ki magából, mielőtt a számba élvezne.

Nem adom fel.

Továbbra is fel és le mozgok, elveszem, amit ad, és egy cseppet sem vagyok hajlandó visszaadni belőle. És imádom.

Imádom, ahogy elélvezett, ahogy őrületbe kergettem, és ahogy szétesett a kezeim között.

Imádom az egészet, újra és újra meg akarom tenni vele. Szeretném megértetni vele, hogy ez nagyszerű is lehet köztünk. Érzem a kapcsolatot… köztünk. Remélem ő is.

– Kate – mondja Zack, áthatol a hangja.

Kezei ismét a fejemhez húzódnak és hagyom, hogy lehúzzon a félkemény farkáról.

Homályos szemeim ráfókuszálnak, ő pedig csodálkozva néz le rám.

– Hogy csináltam Kemosabe? – kérdezem tőle rekedten, megnyalva az ajkaimat és próbálok levegőhöz jutni.

Zack feltápászkodik a székéből, a hátamra lök a padlón és rám mászik. Kezei a hálóingem alá kerülnek, és őrülten húzni kezdi a fehérneműmet.

– Olyan kibaszott jól, hogy ebben a pillanatban viszonoznom kell ezt a szívességet – szinte vicsorog rám,miközben a bugyimtól megszabadul.

A lábaimat széttárja, Zack pedig lemerül és ó igen…a szemeim fennakadnak, és azt hiszem, hogy ez az, amit soha nem akarok feladni.

 

Huszonegyedik fejezet

Zack

Fordította: Sienna

A konyha pultnál ülök, előttem egy csésze kávé és a laptopom. Ben a nappaliban néz valamit a Disney Junioron. Igyekszem korlátozni a tévé előtt töltött idejét, vannak átkozottul jó programok, melyek szórakoztatják a gyereket, de olyanok is, amik baromságokra tanítják. Megpróbálom egyensúlyba hozni azt az időt, hogy milyen típusú műsorokat néz.

Tekintetem Kate-t követi, amint a konyhában járkál, és reggelink maradékát pakolja el. Megpróbálok az e-mailjeimre koncentrálni, de bassza meg, szemeim akaratlanul is őt követik. Jó helyeken feszülő farmert és egy egyszerű tengerészkék pólót visel, amely valóban jól áll neki, kiemelve melleinek domborulatait és lapos hasát. Amikor benyúl a szekrénybe, hogy elrakjon néhány edényt, a pólója szabadon hagy néhány centi puha bőrt a hátán. Ez kibaszottul elbűvölő.

Nem vagyok biztos benne, hogy mi is változott meg tegnap este óta, de most, úgy tűnik a nappali órákban nem tudom figyelmen kívül hagyni az iránta érzett vonzalmamat. Korábban szét tudtam ezeket a dolgokat választani, de most nem tudom megállni, hogy ne rá gondoljak. Arról, hogy mit tett velem tegnap este, és én mit tettem vele. Már csak erre gondolva is megkeményedik a farkam. Szerintem ez kizárólag annak tudható be, hogy Kate biztosított róla, minden rendben van közöttünk. Hogy velem minden oké. Az, amit csináltunk rendben volt. Megismételte nekem, hogy tudja, ebből nem lesz több, mint ahol most tartunk.

És ez önbizalmat adott. Így félre tudom tenni az aggodalmaimat, és ez lehetővé teszi, hogy a köztünk lévő vonzalomra és a vágyra koncentráljak. Kurvára jó érzés és megadom magam ennek az érzésnek.

Krisztusom… ez kurvára nem jó így.

Kate felém fordul. Ma lófarokba fogta a haját, de a frufruját meghagyta. Fiatalnak és üdének tűnik. A tekintetem találkozik az övével és ragyogó mosolyt küld felém.

– Kérsz még egy kávét?

– Kösz, nem – mondom és lenézek a laptopomra, miközben ő folytatja a takarítást.

Harminc másodpercig sikerül is levenni róla a szemem.

Egészen addig, míg Kate megkerüli a pultot, hogy elmenjen mellettem fel az emeletre. Kezeim utána kapnak és megragadom a csuklójánál fogva, amitől hirtelen megtorpan. Meglepetten néz rám és oldalra dönti a fejét, kíváncsian tekint rám.

– Mi az?

– Nem tudom kiverni a fejemből a tegnap estét – mondom neki őszintén, és egyúttal fenéken is billenteném magam.–Csodálatos voltál.

A szeme megtelik melegséggel, de nem bízik abban, hogy ez többet jelenthet. És ezt nagyra értékelem.

Hozzám hajolva azt suttogja: – Te is csodálatos voltál.

A fejem enyhe elfordításával, az ajkaimmal könnyedén megérintem az állkapcsát. Beleborzong az érintésbe és ettől a farkam is fájni kezd.

– Ma este – ígérem neki.–Jól megduglak.

Kate akadozva vesz levegőt, visszahúzódik, hogy rám nézzen. Szemei lángolnak és tele vannak tisztelettel.

– A fenébe is… nagyon jó vagy ebben a csúnya beszédben. Hátrahajtom a fejem és nevetek, megszorítom a csuklóját, mielőtt elengedném.

– Baby, ez egy ígéret.

Rám vigyorog és elfordul.

Én a hátának vigyorgok és… könnyűnek… szabadnak érzem magam. Kibaszottul fantasztikusan érzem magam, és ez valami átkozottul tüzes flört volt. Vicces volt. Kate szórakoztató.

Kate pontosan az, akire szükségem van.

Vidám, gondoskodó, szexi úgy ahogy van, és teljesen elfogadja, hogy nincsenek kötöttségek.

Megszólal az ajtócsengő és Kate az ajtó felé veszi az irányt.

– Nyitom.

Visszatérek az e-maileim olvasásához, elfintorodom az Alextől kapott emlékeztetőtől, hogy jövő héten rám kell igazítani a szmokingomat. Általában utálom a kibaszott esküvőket, de ettől rettegek. Nem mintha nem kívánnék Alexnek és Suttonnak hosszú és gyümölcsöző házasságot, de basszus… nem lesz szórakoztató részt venni rajta és elképzelni, mi minden más lett volna, ha ugyanezt megadom Ginának is.

Kate ellenszenvtől elkeskenyedett ajkakkal lép be a konyha ellentétes oldaláról, az étkező felől. Közvetlenül mögötte Michelle, aki késeket dobál Kate hátába.

Kate elmondta mi történt Michelle-el és a kulcsos incidenst is. Figyelmeztetni akart, mert biztos volt benne, hogy ezt szóba hozza majd előttem is. Kiegyenesedem, és hálás vagyok, hogy a Kate miatti keményedésem abban a pillanatban alább hagyott, mikor Michelle besétált a konyhába. Ez pont kapóra jött, mert Michelle megkerüli a pultot és leül mellém. Észreveszem, hogy Kate nem megy el, hanem elfoglalja magát és újból letörli a pultokat, amit nem egész öt perce takarított le.

– Zack – kezd bele Michelle, és a hangsúlya alapján már tudom, azért küzd, hogy bajba keverje Kate-t.

– Kate múlt héten megtagadta, hogy kulcsot kapjak a házhoz. Ez kifejezetten durva és lekezelő volt, és tudnod kell, hogy az alkalmazottad borzasztóan bánt velem.

Krisztusom, nincs szükségem erre a szarra.

Megdörzsölöm az orrnyergemet és próbálom megelőzni a készülődő fejfájásomat. Mielőtt kinyitnám a számat és válaszolhatnék, Kate azt mondja:

– Michelle… nagyon sajnálom. Nem állt szándékomban durva lenni veled szemben és sajnálom, ha megbántottam az érzéseidet.

Meglepetten pislogok Kate-re. Szándékosan próbálja hatástalanítani Michelle-t, hogy ne nekem kelljen ezzel foglalkoznom.

Mellém áll.

Michelle hümmög és tisztában van vele, nem veszi ki jól magát, ha valaki panaszkodik, miközben a másik őszintén bocsánatot kér. Megkönnyebbülten felsóhajtok, de aztán felszisszenek, mikor Michelle azt mondja: – Csak add oda a kulcsokat és gyorsan le is másolom.

Kate pánikszerű pillantást vet rám, amit azt hiszem, viszonzok is. Aztán elszántsággal tellik meg a szeme, és tudom, hogy arra készül, hogy kiálljon értem, és elriassza Michelle-t. Megállítom, és úgy döntök, nekem kell megállítanom ezt a hülyeséget egyszer és mindenkorra.

– Michelle, nem kell újabb kulcsot másolni. Eladom a házat és elköltözöm innen.

Michelle felém fordul és látom, Kate felemeli a hüvelyk ujját a háta mögött. De aztán kénytelen vagyok Michelle-re nézni, amikor gyakorlatilag üvöltözik velem: – Eladod Gina házát?

Ez nem a „bosszantó Michelle”, aki flörtölni próbál velem. Ő most „Gina barátja”, aki most látja utoljára az utolsó kézzelfogható kapcsolatot, ami halott barátjához köti. Ezt mind értem. Válaszul grimaszolok egyet, szégyenkezve lehajtom a fejem egy pillanatra, majd veszek egy mély levegőt. Ránézek, és azt mondom neki: – Igen.Ez olyan dolog, amit meg kell tennem.

Michelle szeme szinte elfeketedik a dühtől, de hangja hamis, amikor felém sziszegi:

– Még csak öt hónapja sincs. Nem gyászolhatnád még egy kicsit? Nem tudnád még egy kicsit életben tartani az emlékét Ben számára? Te önző barom.

Minden szó belém mar, ahogy sikerül kifejeznie minden egyes büntetést, amit magamra róttam, mielőtt meghoztam ezt a döntést. A bűntudat nyomasztóvá válik, a mellkasom összeszorul a fájdalomtól.

– Takarodj innen – mondja Kate halkan a konyha túloldaláról.

Nagyon halkan ejti ki a szavakat, de a hangjában megbúvó dühtől meglepetten megrezzenek. Michelle lassan Kate felé fordul.

– Mit mondtál?

– Azt mondtam, takarodj innen – válaszolja Kate.

Michelle álla leesik a meglepetéstől, de csak egy pillanatra, mire a szeme összeszűkül, és azt mondja: – Honnan vetted a bátorságot, hogy…

Kate félbeszakítja, ahogy a konyhán keresztül felé veszi az irányt. Hangja halk, így nem hallatszik ki a nappaliba, ahol Ben meghallhatná.

– Mit képzelsz magadról, ki a fasz vagy, hogy ítélkezz Zack felett? Mi jogosít fel arra, hogy megszabd, hogy hogyan gyászol? Nem tudsz semmit sem róla, sem a fájdalmáról, amiben még mindig él. Nem látod, hogyan tartja életben Gina emlékét minden nap, mikor Bennel beszélnek róla, hogy a kisfiú soha ne felejtse el. Kibaszottul nem tudsz semmit sem Zackről és nincs jogod elmondani a véleményedet ez ügyben. Te vagy az, akinek szégyellnie kellene magát, amiért megpróbálsz rossz érzéseket kelteni benne, mikor még mindig gyászol, szóval még egyszer megismétlem: azonnal hagyd el ezt a házat, vagy én magam hajítalak ki.

Ez az utolsó kijelentés akkor hangzik el, amikor megkerüli a konyhapultot és Michelle-lel szemben áll.

Le vagyok döbbenve, ezért csak ülök és nézem, ahogy Kate szeméből árad a düh és Michelle megpróbálja vele fenntartani a szemkontaktust. Ezt azonban nem fogja megnyerni. Végül Michelle megtöri a szemkontaktust, arrébb löki a bárszéket, amelyen eddig ült. Kate hátrál egy pár lépést, hogy helyet hagyjon neki, csendben várja, hogy Michelle megragadja a táskáját és a bejárati ajtó felé indul.

Mindketten figyeljük, hogy nem fordul-e vissza, hogy ránk nézzen vagy mondjon kettőnknek valamit. Csak csendben távozik, én pedig megvárom, míg meghalljuk a bejárati ajtó nyitódását és csukódását, mielőtt a megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtanék.

– Bassza meg – motyogom, miközben kezemmel végigszántok a fejemen egészen a tarkómig, ahol erősen megdörzsölöm, hogy enyhítsek a merevségén.

Kate nem szól egy szót sem, csak nyugodtan elmegy mellettem a lépcső felé. Újra lejátszódik az egész, megragadom a csukóját. Megfordul, hogy rám nézzen én pedig az arcát tanulmányozom. Teljes passzivitást tükröz most, amikor alig húsz másodperce készen állt az ütközetre.

– Nem kellett volna ezeket a dolgokat mondanod – mondom neki.

Kate megvonja a vállát. – Nem kellett volna ezeket a dolgokat végighallgatnod. Nincs igaza.

Valami kattan a mellkasom mélyén, épp, hogy ki nem tör onnan. Nem tudom pontosan, mi az, de elfogadom, amit Kate mond. Michelle téved. Fogalma sincs, mennyire szenvedek Gina miatt. Hallottam Kate-t és ahogy hangosan kimondta az egészet… békét adott a döntésem miatt.

– Köszönöm – mondom neki őszintén, ő pedig a legédesebb mosolyát adja nekem.

– Neked bármit, Tökfej.

Vigyorogva megrázom a fejem és elengedem a csuklóját. Elindul a lépcső felé, de mielőtt felmenne, azt mondom neki: – Azt akarom, hogy ma gyere el velem és Bennel házakat nézni az ingatlanügynök kíséretében.

 Megáll és zavartan néz rám.

– Miért?

Mert szeretem, ha a közelemben vagy. Mert megnevettetsz. Mert megértesz és öröm rád nézni. Mert mellém állsz. Válassz.

– Mert ismered Bent és azt, hogy mit is szeret – motyogom, és nem tudom igazán kifejezni, hogy miért is jöjjön.

Kate elutasító vigyort küld felém.

– Te jobban ismered Bent, mint én – mondja, majd ismét a lépcső felé veszi az irányt.

– Akkor segítesz szemmel tartani – préselem ki magamból és olyan pillantást vetek rá, amitől vitatkozni mer majd. Felnyög és megy tovább a lépcsőn: – Rendben, Mr. Főnökösködő.

Tipikus Kate…. megnevetett.

– Utálom ezt kimondani – mondja Kate szinte szomorúan. – De ez az igazi.

Azt hiszem egyet kell vele értenem. ez még csak a harmadik ház, amit megnéztünk, és van még kettő, de abban a percben megvettek ezzel, mikor kiléptünk a hátsó udvarra.

Hatalmas volt, bekerítve, tele buja zöld fűvel, mert Észak-Karolinában a fű télen is zöld marad. A legjobb az egészben a hatalmas egyedi építésű, vörös cédrusfából készült faház és játék szett, csúszdával, két hintával és mászókával volt felszerelve. Ben birtokba vette, és azóta se jött le róla.

– A tulajdonosok már elköltöztek – mutatok rá az ügynökre, egy Theresa Vandemere nevű, középkorú nőre, akit Pretore edző ajánlott nekem.

– Hajlandóak lennének kibérelni nekem, amíg a ház eladására várunk?

– Szeretnél azonnal elköltözni? – kérdezi.

– Igen… azt hiszem – mondom, és amint elhangzottak a szavak, tudom, hogy így helyes.

– Ráadásul… megkönnyítené, ha nem kellene attól tartanom, hogy akkor mutassam meg a házat, mikor még benne lakunk.

– Biztos vagyok benne, hogy hajlandóak lennének erre – mondja. – De még meg kell mutatnom az emeletet is.

Kate derekára teszem a kezem és a ház felé lököm egy kicsit.

– Theresa… nem bánnád, ha szemmel tartanád Bent, míg Kate és én felszaladunk az emeletre és körülnézünk?

Kissé elkeseredettnek tűnik, hogy nem tudja a házat bemutatni nekem, de biztatóan elmosolyodik.

– Örömmel. Csak kiabáljon, ha bármilyen kérdése lenne.

– Gyerünk – mondom Kate-nek és mellette sétálok. Néhány lépcsőn kell felmásznunk egy megemelt, kültéri teraszra, mivel az udvar valójában az alagsor szintjén van. A nappalin keresztül lépünk be, és az előcsarnokból felfelé ívelő lépcső felé tartunk. Kate és én futólag bekukkantunk mindegyik vendégszobába, mivel már megnéztem az első emeleti hálószobát. A ház hátsó részén található nagy hálószoba saját fürdőszobával rendelkezik, és a hátsó udvarra néz. Kate az ablakhoz lép, és mosollyal az arcán lenéz Benre.

– Imád itt lenni – mondja édesen. – És arra gondolok, hogy gyorsan találnunk kéne neki egy kutyát.

Melegség árasztja el a mellkasomat, először befelé irányul mielőtt messzebbre kinyúlna, majd egyszer csak leülepszik. Meghatódva Kate mögé lépek, és ő is felvillanyozódik a boldogságtól, hogy Bennek lesz kutyája.

Látom, hogy Ben a mászókán lóg, miközben Theresa a szélén áll és közben tapsol neki. Közvetlenül Kate hátához lépve az egyik kezemmel átölelem, és a kezembe veszem a mellét, míg a másikkal félresöpröm a copfját, hogy beletemessem az arcom a vállgödrébe és megcsókolhassam. Felnyög és a feje a vállamra hanyatlik.

– Mit csinálsz? – kérdezi lélegzetvisszafojtva.

– Megcsókolom a nyakadat – mormolom és egy kissé megharapom.

– Ez szép – mondja sóhajtva.

Míg az egyik kezemmel a mellét masszírozom, addig a másik a derekán kalandozik és szorosan magamhoz húzom. A farkam már abban a percben kemény volt, mikor először megérintettem, és a derekához feszül most.

– Mmmmm – elismerően hümmög, az iránta érzett izgalmam miatt.

A francba is…. ez átkozottul szexi. A kezem a farmerja gombjához ér, gyorsan kigombolom, mielőtt a cipzárjával foglalkoznék. Kate kezei megragadják az enyémet, és megpróbálja lefejteni az enyémet magáról.

– Mit csinálsz? – pánikszerűen zihál.

– Gyorsan a csúcsra juttatlak – mondom neki egyszerűen, és félreütöm a kezét.

– Zack – próbál tiltakozni, de ekkor a kezem lecsúszik a bugyija elején, és a legsötétebb és legnedvesebb helyet kutatja.

– Óóóó – nyögi és feje ismét a vállamra esik, miközben a csípőjét a kezemhez nyomja.

– Ez az én csajom – dicső szavakkal illetem, aztán egyik ujjam mélyen belé tolom.–Elélvezel nekem? – őrjöngve bólint.

Kipillantok az ablakon és látom, hogy Ben és az ingatlanügynök elfoglaltak. Néhányszor ki és benyomulok az ujjammal, majd kihúzom, hogy a csiklóját is megdolgozhassam.

Azt akarom, hogy gyorsan és keményen elmenjen…ez a mi kis titkunk marad.

Mozgásra leszek figyelmes a hátsó udvarban, Theresa kinyújtja a kezét Ben felé, amint az leugrik a mászókáról. Elindulnak a hátsó terasz felé.

– Uh-oh – gúnyolom Kate-et, miközben egyik kezemmel vadul dörzsölöm, míg a másikkal pedig a mellét szorítom.–Jobb, ha sietsz, baby. Mindjárt társaságunk lesz.

– Ó, a francba – nyögi miközben a csípője nekem feszül.–Jobb lesz, ha abba hagyjuk.

– Dehogyis – mondom neki.

Arcomat a nyakába fúrom, az ujjaim megindulnak dél felé.

– Már közel vagy… csak engedd el magad.

Kate mélyeket lélegzik és visszatartja a lélegzetét, tudom, hogy már egész közel van, amikor ezt csinálja. A pólóján és a melltartóján keresztül megcsípem a mellbimbóját és erősen megnyomom a csiklóját. A kezeim között törik millió darabokra, miközben a csípője továbbra is hullámzik a kezemen. Hallom Ben hangját, ahogy kinyílik a hátsó ajtó: – Ez a ház nagyon szuper. Szeretem.

Theresa nevet és halkan mond valamit Bennek, de nem értem, mert teljesen megbabonázott, amit Kate-tel tettem. Vonakodva kihúzom a kezem a nadrágjából, ő pedig sietve újra begombolja. Aztán felém fordul, arca kipirult, szemei ragyognak és nem tudom visszafogni magam. Odahajolok, és gyors csókot adok neki.

– Lenyűgöző vagy.

Sértődötten felhorkant. – Te, pedig rossz vagy.

– Tetszett neked – vágok vissza vigyorogva.

– Igen – mondja nevetve, miközben elfordul és kimegy a hálószobából–Igen, nagyon.