16. - 17. Fejezet

 

Tizenhatodik fejezet

Kate

Fordította: Elorie

– Ben! – kiabáltam fel a lépcsőn.– Hozd a teniszcipődet és gyere! Mindjárt indul a busz!

Dübögést hallottam a fejem fölött és szinte láttam a szemeim előtt, ahogy szalad a játszószobájából a hálószobájába, hogy összeszedje a cipőit. Nagyszerű kölyök!

Ne érts félre, megvannak a maga kis pillanatai. Igazából a legújabb ilyen „pillanatát” csak úgy hívom, a „rúg-kapál hiszti”.

Ha nem kap meg valamit, amit akar, megtanulta hogyan dobja magát a földre drámaian és püfölje az öklével a szőnyeget vagy a parkettát. Függően attól, hol tör rá a hiszti.

Pár másodpercig csinálja, aztán abbahagyja, titokban felém fordítja a fejét és figyeli, hogy észleltem-e a kis „pillanatát”, majd várja a reakciómat.

Az első alkalommal, amikor kipróbálta, sikerült kizökkentenie, és azonnal vigasztalni próbáltam. Addig nem hagyta abba a sírást, amíg nem engedtem neki.

Eredmény: Ben: 1, Kate:0

A második alkalommal figyelmen kívül hagytam. Amikor látta, hogy nem reagálok, megpróbált hangosabban bömbölni és püfölni a padlót, hatalmas kövér könnycseppekkel a szemében. Erős voltam, aztán idővel elfáradt és el is aludt, ott a földön. Természetesen szétszedte az idegeimet és szerettem volna, hogy egy pohár bor szebbé tegyen mindent.

Ezt hívjuk döntetlennek.

Eredmény: Ben: 0 Kate: 0

Amikor tegnap ismét megtörtént, miután Zack elindult a reptérre, kipróbáltam valami újat. Lefeküdtem mellé a földre és elkezdtem az én saját, kis hisztimet. Sírtam, könnyeket színleltem és természetesen az öklömmel vertem a padlót. Ben azonnal abbahagyta a saját hisztijét és érdeklődve nézett rám.

Kihasználva a hirtelen szünetet gyorsan odagördültem és elkezdtem dögönyözni. Könyörtelenül csiklandoztam a bordáinál, amíg csak szusszal bírta a nevetést. Utána mindketten elfogyasztottunk egy jégkrémet, mert ez a győzelem megérdemelt egy kis ünneplést.

Eredmény: Ben:0, Kate:1

Az összesített eredmény most döntetlen, de a következő hisztinél kiderül mi fog történni. Zack hazacsörgött aznap este, miután leszállt Kaliforniában, épp időben, hogy beszéljen Bennel lefekvés előtt. Egy hosszabb úton vannak. Ott lesz szerdáig, utána hazarepül, hogy aztán ismét visszarepüljön pénteken, két napra New Yorkba.

Miután Zack beszélt egy kicsit Bennel, átvettem a telefont és meséltem neki a legutóbbi hisztiről. Zack kacagott, de közölte, hogy zseniális vagyok. A hangja gondtalan és őszinte volt. Nem volt a hangjában semmi feszültség, semmi aggodalom. Igazából Benről beszélgettünk, csak Benről, és mégis jó volt tudni, hogy kefélhettünk egy igazi remegősen-pulzálósan istenit, amitől teljesen szétestem, de folytathatjuk a hétköznapi életünket anélkül, hogy furcsa lenne.

Most, hogy működni fog-e ez a dolog, nem tudom, de megmondtam Zacknek az igazat, szeretném megpróbálni, és ha nem megy, tudatom vele.

És Istenem, remélem, menni fog, mert nem hazudok, Zacktől teljesen szétcsúsztam, ha a szexről volt szó. Soha nem éreztem még ilyet életemben. Soha nem volt még olyan orgazmusom, mintha elolvadnék. Soha nem volt még orgazmusom pusztán attól, hogy egy férfi bennem van. Alapesetben szükségem van még némi extra stimulációra a kis bukszámon, de nem Zackkel azon az éjszakán. Csupán az érzés, ahogy belém hatolt és a tudat, hogy én voltam az, aki ismét felkorbácsolta ennek a férfinak az érzelmeit, beindított valami tűzvihart bennem.

Ezt akarom érezni és bármit megtennék, hogy a szívem ne sérüljön.

Mint nő, mint romantikus, tudom, az esélyek nem túl jók, de egyszerűen nem tudom még befejezni, egyszerűen meg kell próbálnom.

És ki tudja, talán Zackben is támadnak érzelmek, és talán lehet ebből valami más is. De csak egy módja van, hogy kitaláljuk.

Ben lábai dübögtek a lépcsőn, majd becsoszogott a konyhába zokniban.

– Add rám a cipőmet, Kate.

– És a kérést most megtagadom, miért is? – kérdeztem.

– Kérlek – tette hozzá gyorsan, mert hát épp a modorán dolgozunk.

A nappali felé mutatva mondtam:

– Rendben, csüccs a kanapéra és felvesszük.

Ben beszaladt a nappaliba, mire valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Épp a szőnyegeseket vártam, hogy lecseréljék őket az emeleten. Zack nem szarozott. Olyan gyorsan meg akarta hirdetni a házat, amennyire csak lehetett, szóval elintézte, hogy még a héten ki legyenek cserélve a szőnyegek. Ben szobájával és az enyémmel fogják kezdeni, szóval este már ott is alhatunk, aztán a többi emeleti szobát másnap és a pincét a következő napon. Az egész földszint parkettás, szóval ott nem kell cserélni.

– Egy pillanat kishaver –mondtam, miközben elmentem a kanapé előtt –, előbb be kell engednem ezeket az urakat.

Valaki megint dörömbölt az ajtón és úgy gondolom, ez tökre nincs rendben. Először a nyomorult csengőt nyomd meg, és ha az nem működik, akkor jöhet az udvarias kopogás.

Épp kinyitottam az ajtót, hogy megosszam észrevételeimet a jómunkásokkal, ehelyett a dühöngő Michelle-el találtam szemben magam. Benyomakodott mellettem a házba, közben még le is vett vállal és ekkor láttam meg, hogy Beau üget utána. Rámosolyogtam, ahogy berohant Benhez a nappaliba, amint meglátta.

– Már rohadtul ideje volt, hogy kinyisd az ajtót – dörrent rám átvetve a táskáját a vállán. – Kérem vissza a kulcsaimat!

– Parancsolsz?

– A kulcsaim – mondta türelmetlenül. – A ház kulcsai, amit a múlt hét előtt adtam.

Baszki, ez szabad bejárást akar Zack otthonába, újra.

– ÖÖÖ…sajnos még nem tudtam lemásoltatni – mondtam neki. – Elfelejtettem.

Michelle a szemeit forgatta rám.

– Persze, hogy elfelejtetted. Csak add ide és én majd lemásoltatom ma, amikor intézem az ügyeimet.

Az agyam zakatol és próbálom gyorsan kitalálni: vajon Zack mit szeretne, mit tegyek ebben a helyzetben. Azt mondjuk biztosan tudtam, hogy nem szeretné, ha Michelle-nek kulcsa lenne a házhoz. Persze azt is tudtam, hogy szeretné kerülni vele a konfliktust, ha lehet, Michelle Gina barátja volt. Annak ellenére, hogy zavaró és tolakodó volt, Gina iránti tiszteletből nem akarta megbántani az érzéseit. De ez persze nem jelentette, hogy én nem bánthatom őket.

– Sajnálom, Michelle –mondtam neki –Nem tehetem. Mindjárt indulunk Bennel és szükségem lesz a kulcsra.

– Akkor állj meg valahol és készíttess nekem egyet, még ma –mondta nagyon lassan, mintha csak egy ötévessel beszélne.

– Jah… –mondtam elgondolkodva a fejemet vakarva. Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon és megmondtam kerek-perec. –Azt sem tehetem!

– Parancsolsz? –kérdezte hitetlenkedve.

– Nem tehetem meg –erősítettem meg neki.

– Nem teheted, vagy nem akarod? –kérdezte összeszűkülő szemekkel. Kezdte érteni.

– Nem akarom –tisztáztam. Leeresztettem a karjaimat és tettem egy lépést az ajtó felé. –Most pedig, ha nem haragszol… össze kell készítenem Bent és utána pár munkást várok, akik bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

– Miféle munkásokat? –faggatott.

– Az emeleti szőnyegek le lesznek cserélve ma –mondtam neki, minden további részlet nélkül.

– Miért csinálja ezt Zack? –kérdezte, miközben felfelé nézett.

– Fogalmam sincs –mondtam egy vállvonás kíséretében. –Kérdezd meg tőle, ha akarod!

„Bocs, Zack” – gondoltam magamban. Ezt neked kell kezelni, haver. Nem az én dolgom elmondani Michelle-nek, hogy Zack el akarja adni a házat. Örömmel rázúdítottam volna a hírt erre a nőre, ha úgy gondoltam volna, hogy Zack egyetért, de mint mondtam, Gina barátja és ez érzékeny téma. Hagyom, hogy Zack oldja meg.

– Zack nem fog örülni, hogy nem vagy hajlandó kulcsot adni nekem –mondta szinte vonyítva. De hallottam, mi az, amit nem akart, hogy halljak. A kétely a hangjában azt súgja, hogy sejti túllépett egy határt.

– Nos, ez olyasmi, amit neked kell megbeszélni Zackkel, amikor hazaért. Szerdán délután érkezik a gépe –mondtam neki kegyes mosollyal.

Szerencsére megszólalt a csengő és majdnem örömtáncot lejtettem, hogy megmentettek a szőnyegesek.

– Akkor úgy fogok tenni! –pillantott rám Michelle, majd bekiáltott a nappaliba. –Gyere, Beau! Mennünk kell!

Mintha ünnepi harsonák szóltak volna, ahogy Michelle és Beau elhagyta a házat.

Beengedtem a munkásokat és felvezettem őket az emeletre, meghagytam nekik a mobilszámomat, arra az esetre, ha valami gond lenne, amíg oda vagyunk.

Aztán felpakoltam Bent Zack Range Roverébe, amit itt hagyott, hogy használjak, úgyhogy elindultunk a Marbles Kids múzeumba egy vidám kis napra.

Ben végre elaludt. Kicsit zizi volt, mert nem tudott beszélni Zackkel mielőtt elment aludni, hiszen Zack éppen az LA Dragons elpicsázásának folyamata közben volt. Megígértem neki, hogy apu felhívja reggel, merthogy Zack ezt írta nekem üzenetben. Végül sikerült lenyugtatnom az Ajándékozó fa kétszeri felolvasásával, amit baromira nem élveztem, mert minden alkalommal megríkat.

És most, kezemben egy pohár bor, feltettem a lábam a puffra, ami a plüss sarokfotellel szemben helyezkedik el, ami a kedvenc ülőhelyem lett. Felpattintottam Zack laptopját, amit itthagyott és megkért, hogy ha lesz időm, keresgéljek pár eladó házat.

Pontos paramétereket adott meg nekem, mint környék, méret, ártartomány, de aztán azt mondta, hogy nem igazán érdeklik a részletek. Az egyetlen kötelező elem az egy holdnyi telek, lehetőleg körbekerítve, és akkor Bennek lehet kutyusa. Böngésztem az ingatlanos oldalát és kinyomtattam pár jónak tűnő ház adatlapját a vezetéknélküli nyomtatón. Némelyik házban elképzeltem Bent, ahogy szaladgál a hátsókertben egy golden retrieverrel, aminek Bentley vagy valami hasonlóan figyelemreméltó a neve. Elképzeltem Zacket is, ahogy játszik vele odakint és bár látom magam előtt, szándékosan nem képzelem bele magam ebbe a képbe. Nem tartozom oda… Zack ezt elég egyértelművé tette. Mégis örülök neki, hogy Zack meglépi. Amióta eldöntötte, hogy eladja a házat, ha nem is boldogabbnak, de talán szabadabbnak tűnik. Zack nem fog sokáig szöszmötölni ezzel. Készen áll lépni, amint meghirdeti a házat, nem okoz gondot a két jelzálogkölcsön fizetése neki, ha nem sikerülne hamar eladnia. Mielőtt elment, megkérdezte segítenék-e dobozolni és persze, mondtam neki, hogy örömmel segítek.

Majdnem megölt, amikor lágy hangon mondta, hogy – Kérlek, óvatosan csomagold Gina keretezett fotóit. Amilyen hamar lehet, szeretném kirakni őket az új házba. Bennek nagyon fontos, hogy lássa őket az új helyen.

És igen, majd elolvadtam a figyelmességétől.

A telefon zizegett mellettem az asztalon, érte nyúltam. Egy üzenet Suttontól és azonnal elmosolyodtam, el sem kellett olvasnom. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a pár héttel ezelőtti közös ebédünk óta. Baráti csevej, főleg írásban, de azért volt egy hívás is. Nagyra értékeltem, igazán, de néha fogalmam sem volt, hogyan reagáljak. Soha nem volt még közeli barátnőm ezelőtt. No, nem úgy persze…De számomra új, hogy valaki érdeklődik irántam és szeretne jobban megismerni.

„Vacsi. Holnap este. Zack házában. Olivia és én hozzuk a bort, azutánra, hogy Ben elalszik. Te főzöl!”

Csak bámultam bambán az üzenetet, szép lassan végigvezetve a hüvelykujjamat a szavakon. Velem akarnak lógni? Meg bort inni?

„Oké”– írtam neki vissza, és azon agyaltam, hogy vajon a lelkesedés teljes hiányát mutató válaszom kapcsán azon gondolkodik-e, hogy hatalmas hibát követett el azzal, hogy meghívatta magát, hogy a társaságomban mulathassa az időt.

Szóval inkább írtam még.

„Királyul hangzik! Alig várom!”

És valóban. Sutton az egyik legfantasztikusabb ember, akit ismerek, és máris köszönhetek neki egy felbecsülhetetlen karrier tanácsot. Oliviával nem beszéltünk sokat a meccsen, de kedvesnek tűnt.

Sutton máris visszaírt:

„Ez egy randi. Ott leszünk este hat körül!”

Izgalom futott végig rajtam, a lehetőségtől, hogy felnőtt beszélgetésben lehet részem holnap. Nagyon hozzám nőtt Ben az elmúlt hetekben, de néha el kell szakadni a hároméves beszédtől, különben megőrülsz.

Gyorsan visszalőttem egy üzit.

„Akkor holnap tali!”

ENNYI!

Meglesz életem első „csajos estéje” és azt hiszem, azt a rucit fogom viselni, mint a meccsen. Sutton és Olivia nem csak gyönyörűek, de olyan kifinomultak, amit magamról nem mondhatok el. Életemben először érzek némi szégyent amiatt, amilyen vagyok.

Nem, várj. Ez így nem pontos, inkább mondanám csalódottságnak vagy megbánásnak. Úgy érzem, talán túl sok időt vesztegettem el olyasmire, ami a természetemmel ellentétes, éveket töltöttem azzal, hogy elrejtsem a valódi énem és rá kellett jönnöm, hogy kemény dolog kitárni a szárnyaid és megpróbálni valami újat.

Szóval annak érdekében, hogy új lapot kezdjünk, és ne vesztegessük az időt, úgy döntöttem, az új rucimat fogom viselni és meglátjuk, mit szólnak hozzá. Mindketten láttak a legrosszabb passzban. Azon gondolkodom, vajon ők is úgy le lesznek sokkolva, mint Zack, amikor meglátott?

Mindegy is, megfogadtam magamnak, hogy új fejezetet nyitok az öltözködésben, minden fizetési csekkből félreteszek egy kicsit és új ruhatárat építek magamnak. Lassú folyamat lesz, és a tartalékjaimból vagy félretettdolgaimból kell majd gazdálkodnom, de meg fogja érni. A másik dolog, amit megfogadtam, hogy bármit is vegyek, az ki kell emelje az előnyeimet és testhez álljon, ne takarjon és rejtsen el.

Kate Francis újjászületik!

 

Tizenhetedik fejezet

Zack

Fordította: Elorie

Ez egy jó út volt. Lemostuk mindkét csapatot L.A-ben, a Demonst és a Dragonst is. Az egyik meccsen lőttem egy gólt is, igaz a másikon nem, de elégedett voltam a teljesítményemmel. Nem olyan rég szereztem utoljára mesterhármast, egyszerűen csak lesz most pár meccs, amikor nem fogok szuperhősnek tűnni.

Ja…állati királyút. A csapat fantasztikus, bebiztosítottuk a vezető helyünket a divíziónkban és lesz egy izgalmas csatánk a Pittsburghel az első helyért, a bajnokságban. Mindenki egyre izgatottabb, ahogy közeledünk a rájátszáshoz. Mindenki lázban ég, hogy megmutassuk a világnak, mire vagyunk képesek a Stanley-kupáért.

És míg nagyszerű utazás volt, és az, hogy újra kezdő sorban vagyok segít visszalendülni az életbe, izgatottan vártam a másnap reggeli repülőutat. Nehéz távol lennem Bentől, pláne mivel négy hónapig folyamatosan együtt voltunk. Belesajdul a szívem, ha rágondolok. Szintén izgatott vagyok, hogy újra láthatom Kate-t.

Javítom…hogy megdughatom Kate-t. Csak ennyit akarok.

Ezt mondogatom magamnak folyamatosan, amíg meg nem ragad. Egy éjszakánk volt együtt, aztán másnap már egy repülőn ültem, úton Kaliforniába. Igaz, egy rohadtul jó éjszaka volt, ami újra és újra lejátszódik a fejemben.

Nem maradtam Kate szobájában, a nagyon őszinte beszélgetésünk után, az elvárásainkról. Úgy gondoltam, újra meg fogom dugni, de őszintén, basszus, rohadtul kimerültem attól az orgazmustól és semmi másra nem vágytam, csak alvásra. Természetesen ezt, nem Kate szobájában terveztem. Nem akartam vele tölteni az egész éjszakát, az túl intim lett volna. Ugyancsak el akartam kerülni, hogy Ben ott találjon, ha szüksége lett volna egyikünkre. Nem voltam kész és lehet, soha nem is leszek kész, arra a beszélgetésre Bennel, hogy miért aludtam Kate ágyában. Szóval inkább adtam Kate-nek egy lágy csókot, elmondtam mennyire élveztem, és kijöttem.

A következő nap olyan volt, mint bármikor máskor. Kate csacsogott és lefoglalta Bent a reggeli mellett, amíg én össze tudtam csomagolni az útra. Alaposan megöleltem Bent, beletúrtam az orromat a hajába és utáltam, hogy el kell engednem. Kate-re villantottam egy gyors mosolyt és indultam.

Most pedig alig várom, hogy hazaérjek. Csak másfél napom lesz Raleigh-ben, és minden percét Bennel szeretném tölteni, mielőtt tovább indulok, egy két meccses útra New Yorkba. Tervezek eltölteni némi időt Kate ágyában is, miután Ben elaludt. De még mennyire!

Megtapogattam a zsebemet, hogy ellenőrizzem megvan-e a tárcám. Elhagytam a hotel szobát és bezártam az ajtót magam után. A mai, egy délutáni meccs volt a Dragonsszal és a legtöbb srác elindult csapni egy görbe estét és ünnepelni. Alex és Garett megpróbált magával rángatni, de egyszerűen nem volt kedvem. Csak egy csendes vacsit akartam, egy hosszú Face-time beszélgetést Bennel, mielőtt elmegy aludni, hogy aztán én is menjek az ágyba, ahol aztán vagy nem fantáziálok Kate-ről, vagy igen, és kiverem az eddig közösen gyűjtött emlékeinkre.

Elcsíptem egy gyors liftet a lobbyhoz, majd keresztülmentem rajta, a hotel éttermébe. Nem igazán éreztem kedvet hozzá, hogy elmenjek és valahol máshol egyek. Ahogy odaértem a hostess pultjához, megpillantottam mögötte Rykert a bárnál ülni. Mielőtt még a hostess egyáltalán üdvözölhetett volna, azt mondtam:

– Látok egy barátot, a bárnál vacsoráznék!

– Jó étvágyat kívánok, uram! – válaszolta mosolyogva.

A bárhoz sétáltam, gondolván, beszélgetni Rykerel sokkal jobb lesz, mintha egyedül ennék. Ez az első ilyen útja a csapattal. Nem játszott persze, és nem is fog sok jeget látni, ha csak Maxet el nem tiltják, vagy le nem sérül. Mellette ültem a repülőn idefelé, jó arcnak tűnik. Nem beszéltünk sokat, mert zömmel aludtunk a gépen, de amit beszéltünk a hokiról, úgy tűnt, elégedett a „leereszkedésével”, az Eagles egykori top kezdőjéből a Cold Fury tartalék kapusa lett.

Pontosan tudta, hogy a karrierje a végéhez közeledik és csak el akart csúszkálni még egy-két évet a visszavonulásig.

– Mizu, Brick? – kérdeztem, ahogy megpaskoltam a vállát. Felém fordította a fejét és rám mosolygott.

– Semmi extra – mondta. És megbökte a mellette levő széket a lábával, jelezve, hogy üljek le. – Csak megiszom egy sört, és eszem valamit.

Leültem a felajánlott ülőhelyre, majd megérkezett a pultos és egy étlapot tett elém.

– Egy Heinekent, legyen szíves! – mondtam neki, miközben kinyitottam az étlapot. Aztán Rykerre néztem és megkérdeztem. – Te mit rendeltél?

– Csak egy burgert, nem vagyok válogatós – mondta, majd megemelte az üveget és kortyolt egyet. Miután letette, megszólalt.

– Ma igazán remekül játszottál.

– Köszi – mondtam, miközben becsuktam az étlapot és lefektettem a pultra.

– Ez az a rész, ahol te meg azt mondod nekem, hogy ügyesen préselted a fenyőt! – mondta széles vigyorral.

Rázkódva tört ki belőlem a nevetés. Természetesen arra utalt, hogy egész meccsen a kispadon ült. A legtöbb arénában a csere kapusok nem is szoktak igazából a padon ülni, hanem inkább az öltözőben várják teljesen beöltözve, hátha becserélik őket. El tudom képzelni, hogy elég magányos élet volt és Ryker eléggé kívülálló volt a játék terén, amíg a TV-n követi azt.

Úgy tűnt, hogy őt nem zavarja. Mindenesetre el kellett ismernem, hogy kiváló öniróniával rendelkezik.

– Igazán jól viseled – mondtam – Lenyűgöző. Remélem én is így fogom kezelni, amikor a karrierem a végéhez közeledik és ez igazán nincs olyan messze.

– Tudtam, hogy eljön ez – mondta egy vállrándítással. – Pontosan tudtam, mikor elkezdtem játszani a ligában tizenhárom évvel ezelőtt.

A pultos visszatért a sörömmel és Ryker burgerével, én is ugyanazt rendeltem. Miután elment a pultos, Rykerhez fordultam kíváncsian, hogy többet tudjak meg róla.

– Szóval, házas vagy?

– Házas, de éppen a válás közepén – mondta keserű vigyorral.

– Feloldhatatlan ellentétek?

– Azt hiszem, így is mondhatjuk. Én a nejemmel akartam aludni, ő meg egy másik férfival. Nem tudtam kibékülni ezzel az ellentéttel – mondta szárazon, miközben feltrancsírozta a burgerét. Nem tudtam megállni, felnevettem.

– Basszus, ember – mondtam együttérzően. – Igazán sajnálom.

– Nincs semmi gond – mondta. – Igazából már rég eltávolodtunk egymástól, még mielőtt ez megtörtént volna. Hamarabb meg kellett volna történnie, de hát tudod, aztán egyszer csak jön a terhesség, a gyerekek és azon kapod magad, hogy egy idegent bámulsz.

Egyetértően kortyoltam egyet a sörömből. Kétségtelenül mi is akkor távolodtunk el Ginával, miután Ben megszületett. Csak mi egyszerűen úgy gondoltuk, hogy ez a természetes módja a dolgoknak, hogy a szülő-gyerek kapcsolat előbbre kerül, mint a házastársi. Azon gondolkodtam…vajon mi is tovább távolodtunk volna-e.

Vajon mi is kerestünk volna valaki mást, hátha valami jobbat tartogat számunkra? Szeretném hinni, hogy ez kizárt, de rengeteg kétségem és bizonytalanságom van azzal kapcsolatban, ami köztünk volt és igazán nem tudhatom biztosra. Ez nagyon elszomorít.

– Mesélj a srácaidról! – kértem Rykert, és a fickó arca egyből felragyogott, mint a Rockefeller Center karácsonykor.

– Két kislány, Violet hat, Ruby négyéves – mondta elbűvölten. – Az anyjukkal vannak, Bostonban.

– Az kemény – mondtam. – Kizárólagos felügyeleti joga lesz?

Ryker megrándította a vállát.

– Még nem tudom. Megpróbáljuk az osztott felügyeletet. A szezon alatt az anyjukkal vannak, nyáron pedig velem, de nem vagyok biztos benne, hogy jól fog ez működni.

– Miért gondolod? – kérdeztem, miközben átvettem a burgerem a pultostól.

Miközben leszedtem a tetejét, hogy tegyek egy kis ketchupot és mustárt rá, Ryker megszólalt.

– Hát, a fickó, akivel a nejem hálni akart, az egyik csapattársam volt az Eaglesnél.

– Mi a fasz? – mondtam meglepetten, és visszacsaptam a tetejét a burgeremre.

– Ja ja… az egyik jóval fiatalabb csapattársam. Csak kibaszott tizenkilenc éves – mondta Ryker grimaszolva, a fejét rázva.

– Ez elég pumás – motyogtam.

– Nekem mondod? Ne érts félre… Hensleyn a jövendőbeli exnejemen csüngtek a tekintetek. Kibaszottul dögös, de basszus…harmincegy éves, két gyerekkel, annak a kis szarosnak meg még pattanásai vannak.

Biccentettem és felemeltem a burgerem, hogy harapjak egyet. Ez igazán nagy szopás.

– A legrosszabb, hogy most a sráccal akar utazni a meccsekre. Ezt nem teheti meg a lányokkal, mert ők suliba járnak. Szóval egyik nap hívott, hogy megbeszélje, hogy átvegyem őket teljes időre – mondta Ryker, majd felkapott egy sültkrumplit a tányérjáról és felém rázta.

– Ölni tudnék érte, hogy a lányok állandóan velem legyenek, de baszki… én is utazom. Mit tehetnék, amíg úton vagyok?

– Dadus – mutattam rá röviden.

– Te is ezt csinálod most a srácoddal? – kérdezte, és mielőtt még pislantottam volna egyet, rögtön rávágta – Hallottam a balesetről, meg minden. Nagyon sajnálom, Zack!

Biccentettem és rámosolyogtam, hogy tudja semmi baj.

– Nos… igen, felbéreltem egy dadust, hogy vigyázzon Benre, amikor én nem tudok, és eddig nagyon jól teljesít. Megadhatom neked a szolgálat nevét, ahol a tesóm találta őt.

– Ó, az szuper lenne – mondta hálásan – Lehet vitás lesz. Úgy értem, Hensley talán észhez tér és rájön, hogy a lányai fontosabbak, mint hogy valami kis tacskó után loholjon.

– Haver, ez egy igazán elbaszott ügy – mondtam, és ráztam a fejem, ahogy beletoltam a ketchupba egy sültkrumplit.

– Kérlek mondd, hogy szétrúgtad a srác seggét!

– Mondjuk úgy, hogy ő volt a fogadó oldalon, amikor kifejeztem a boldogtalanságomat, miután rájöttem – mondta sötéten. – Lehet, az incidensnek van némi köze az átigazolásomhoz is a csapattól.

– Micsoda??? – kérdeztem hitetlenkedve. – Az Eagles elad egy veterán kapust három bajnoki kupával, mert szétpicsázott egy másik játékost?

– Nem csak egy akármilyen játékost – mondta sötét csillanással a szemében. – Patric Suttert.

Füttyentettem egyet. és megráztam a fejem.

– A feleségedlefeküdt a tavalyi elsőszámú kisorsolttal? Aki állítólag a liga valaha volt legnagyobb játékosa lehet?

– Kis szaros – morgott Ryker.– Kurvára szerencsés, hogy csak az orrát törtem be.

Félredöntöttem a fejemet. Megpaskoltam Ryker vállát és nevettem.

– Haver, én azt hittem az én életem van szétcseszve, de most már sokkal fényesebben látom, a tiédhez képest.

Mindketten kuncogtunk egyet, és rágódtunk a burgerünkön pár áldott csendes pillanatig. Amikor végeztünk, eltoltuk a tányérokat és rendeltünk még két sört.

Azt kell mondjam, ez a fickó amúgy tök nyugis és laza. Nem kínlódás a beszélgetés vele… nem úgy, mint mostanában nekem, ha valakivel beszélnem kell.

– Ha nem bánod a kérdést – kérdezte Ryker az újabb sör mellett – mennyire nehéz egyedülálló szülőnek lenni?

Az üvegemen doboltam pár pillanatig, amíg átgondoltam a kérdést.

– Bizonyos szempontból rohadtul ijesztő. Minden felelősség a te vállaidon van és nincs egy társad, akivel meghozhatnád a fontos döntéseket. Másrészről viszont, kicsit jó is…úgy értem, miután Gina meghalt, Ben és én még közelebb kerültünk egymáshoz. Nem is volt más választásunk, hiszen csak mi vagyunk egymásnak.

– Van egy olyan érzésem, hogy ha Hensley úgy dönt, hogy követi azt a kis faszkalapot, nem igazán fog törődni a lányokkal.

– A legjobb tanács, amit adhatok, hogy zsigerből csináld – mondtam neki. – Bízz a szülői képességeidben, lehet, hogy nem fogod mindig jól csinálni, de a legtöbbször jól fogod.

– Talán tényleg megoldható – dünnyögte Ryker. – Ha találok egy jó dadust, mint ahogy te is, ez tökre működhet.

– Persze, hogy működhet– mondtam neki magabiztosan. Látva, milyen jól működött nálunk is Bennel, nem láttam gondnak, hogy bátorítom őt is ezen az úton. Persze, nincs rá garancia, hogy ő is talál valaki olyan állati jót, mint Kate, de talán mégis.

És most, hogy rá gondoltam, teljesen el is szaladtak a gondolataim más irányba. Ahogy az órámra pillantottam, láttam, hogy kb. most készíti Bent a lefekvéshez. Úgy terveztem, hogy rövidesen hívom őket, talán épp itt van az ideje.

– Gyorsan felhívom Bent – mondtam Rykernek.

– Csak nyugodtan, cimbi – mondta mosolyogva.

Csörgettem Kate mobilját, mert tudtam, hogy nála van, Ben pedig ott van, ahol ő.

Gőgös hangon vette fel a telefont:

– Te, ki a legcsodálatosabb dadust hívtad, beszélj!

Mosolyogva ráztam a fejem, lefelé bámultam a sörösüvegemre és közben nagyon honvágyam lett.

– A legcsodálatosabb dadus, mi?

– Ha ragaszkodsz hozzá, hívhatsz így is. – mondta fanyarul – Igazán nem tartalak vissza!

– Úristen, fura vagy.

Halk nevetéssel jutalmazott. Nem az édes kuncogás, amit szokott, hanem valami mélyebb, biztatóbb. Azonnal mocskos gondolataim támadtak róla, és nem lett volna szükségem dákóra a biliárdasztalnál.

Megköszörültem a torkomat.

– Ben esetleg elérhető?

– Minek nézel engem? – kérdezte szemtelenül. – A személyi titkárának?

Mielőtt bármit is mondhattam volna odébb rakta a telefont és hallottam, ahogy lágyan szól Benhez – ezek szerint ott van mellette.

– Hahó Buci Buksi Bilbó, apu vár a telefonban.

– Apuuuuuu – visította Ben a telefonba – Úgy hiányzol!

És igen, kezdtem nagyon élvezni, hogy Apunak szólít a kis tökös.

– Te is hiányzol nekem, kisöreg – mondtam neki lágyan. – Mi jót csináltatok ma?

– Kate és én elmentünk a könyvtárba, aztán vásárolni. Elrejtettünk egy műpatkányt az ágyadban– hadarta tovább, és hallottam ahogy Kate kiabál a háttérben.

– Titkok, Ben! Vannak titkaink!

– Ó, ennek titoknak kellett volna lennie – mondta és kuncogott. – És épp befejeztük a Létrák és kígyók játékot Suttonnal.

– Úgy érted Kate-el – javítottam ki.

– Nem, Sutton. Itt van, meg Olivia is – mondta.

– Ó– mondtam, teljesen sokkolva és zavarban, hogy mit keresnek az otthonomban.

– Okkéé… készen állsz a lefekvésre?

– Aha – mondta – Kate éppen a fürdővizemet csinálja.

– Oké, haver. Egy kicsit hadd beszéljek Kate-tel, aztán a Facetime-on olvasunk együtt mesét lefekvés előtt, jó?

– Oké Apu – mondta majd elment és Kate visszajött a telefonhoz.

– Mielőtt kérdeznéd, Sutton és Olivia magukat hívták meg, én belementem, együtt vacsiztunk, játszottunk Bennel és ha elment lefeküdni, akkor iszunk egy kis bort – mondta egy szuszra. – És mielőtt aggódni kezdenél, nem tervezek egy pohárnál többet, ahogy Sutton sem, mert ő vezet, de Olivia lehet többet fog, mert nincs itt Garrett, hogy mást mondjon. Bármi kérdés?

Csak pislogtam, bámultam a sörös üvegemet és vártam hátha súg valami menő választ, amit mondhatok Kate-nek, de semmi. Könyörögve néztem Rykerre is, de az ő arcán sem volt semmi válasz.

– Nincs egyéb kérdés – mondtam halkan, de még mindig nem volt világos, miért lóg együtt Sutton és Olivia Kate-tel. De ezzel most nem tudok foglalkozni.

– Kérlek hívj, ha Ben ágyba került, hogy kicsit Facetime-ozhassunk. Még befejezem a vacsorámat és megyek vissza a szobámba.

– Igenis, Kemosabe – viccelődött. – Körülbelül húsz perc és ott vagyunk. Hali!

És bontotta a vonalat.

A bárpultra tettem a telefonomat, felemeltem a sörömet és kiittam a maradékot. Amikor befejeztem, Ryker megkérdezte – Még egyet?

– Neeem – mondtam, miközben a tárcámból próbáltam előhalászni némi készpénzt.

– Mennem kell vissza a szobámba, hogy kicsit beszélgethessek Bennel. De haver, nagyon élveztem a beszélgetést!

És tényleg…Érzem, mi jó barátok leszünk Rykerrel. Tán még jobbak, mint Garett és Alex, mert van bennünk valami közös. Mindketten egyedülálló férfiak vagyunk, akik elvesztették a nőjüket.

– Ja, én is – mondta Ryker, ahogy felemelte az ujját a pultosnak, hogy rendeljen még egy sört.

– Holnap találkozunk!