10.-11. Fejezet

 

Tízedik fejezet

Kate

Fordította: Hannah

Nézem magam a fürdőszobai tükörben és őrlődöm. Feltűzzem a hajam vagy sem, ez itt a kérdés. Nyilván nem annyira mély, mint ahogy Shakespeare azt feltette a Hamletben, de én mégis feszengek miatta.

A tegnap este több mint szürreális volt. Amikor meghallottam Zacket az alagsorban, kaptam az alkalmon, és felhoztam egy érzékeny témát, azzal a reménnyel, hogy tisztázhatjuk. Amikor láttam, hogy ivott odalent, egy pillanatig kételkedtem, de aztán láttam, hogy viszonylag jó hangulatban volt, és amikor biliárdozni hívott, képtelen voltam visszautasítani.

Meglepett, amikor azt mondta, nem haragszik a biztonsági öv miatt. Hanghordozásából, hittem neki. És ottmaradt a nagy megválaszolatlan kérdés. Amit féltem feltenni.

Miért volt velem távolságtartó, ha nem a biztonsági öv miatt?

Egy gondolat szaladt át a fejemen, de az annyira nevetséges volt, hogy azonnal félretettem. De Sutton szavai tovább kísértettek.

Zack képtelen volt levenni rólad a szemét.

Komplett ostobaság azt gondolni, hogy vonzódik hozzám, ugye? Úgy értem, ha vonzódna hozzám, nem lenne annyira zárkózott. A megszokottnál is kedvesebb lenne, nem?

Vagy, szólal meg a tudatalattim, azt hiszi tiltott vagy, mert Ben dadusa vagy és emiatt távol tartja magát tőled.

A fejemet rázom. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez történik. Eldöntöttem, veszem a csatokat, és elkezdem feltűzni a hajam, ne legyen útban.

De… mi van azzal, hogy azt mondta, szép a hajam? Hogy tetszik neki? Tudni akarta, miért rejtegetem?

Frusztráltan felnyögök, megdörzsölöm az orrnyergem, és behunyom a szemem. Gondolkodj Kate, gondolkodj. Miben reménykedsz?

Kinyitom a szemem és a tükörképemre nézek. Magányos szemek néznek vissza rám, és rájövök, hogy… Azt akarom, valaki szépnek lásson.

Azt akarom, hogy Zack szépnek lásson.

Soha nem képzeltem volna el, hogy egy ilyen jóképű pasi, mint ő, vonzódna egy olyan valakihez, mint én, de nem tagadhatom, hogy talán mégis ez történik. Persze azóta csodálom, hogy elkezdtem itt dolgozni. A kisugárzása, a személyes varázsa és lenyűgöző jóképűsége miatt ez szinte adott volt. Ehhez, ha hozzátesszük, hogy szerető és odaadó apa, kész is a szexi férfi.

Egy szexi férfi, akiről soha nem gondoltam volna, hogy észrevesz, amíg Sutton fel nem hozta.

Leteszem a csatokat a pultra, ujjaimmal beleszántok a hajamba, kicsit kifésülöm a loboncomat, és elfordulok a tükörtől. Új döntést hoztam. Kiengedve hagyom a hajam.

De valami megállít.

Eszembe jutott valami, amitől elgondolkodom a tetteimen.

Zack, egy férfi, aki még gyászolja a szerelmét. Egy férfi, akinek még problémái vannak, amit a múltkori, autóban történtek bizonyítanak. A bölcs dolog az lenne, ha egy nő nem foglalkozna egy olyan férfival, mint ő. Még mindig sokat kell gyógyulnia.

Kivéve… a pokolba is… mi van, ha én lennék az a személy, akinek segítenie kellene a gyógyulásban? Feltett szándékom volt, hogy elérjem, hogy megnyíljon, és felengedjen a humorom és bolondozásom hatására. Jó, mosolyogni látni. Mi van, ha jó hatással vagyok rá?

Bassza meg, gondolom és elpirulok, mert még a fejemben is ritkán káromkodok.

A hajam kiengedve marad. Zacknek igaza van. Már nincs senki, aki előtt rejtőzködnöm kell.

Zack átalussza a reggeli idejét, így megetettem és felöltöztetem Bent; a szobájában játszunk, amikor hallom Zack lépteit a lépcsőn, mivel a hálószobája a földszinten van. Gondolom elpusztította az üveg tequilát tegnap este miután lefeküdtem, és emiatt aludt ilyen sokáig.

– Hé – mondja, miközben bedugja fejét az ajtón és Benre néz. A haja égnek áll, és arcán még látszanak a gyűrődés nyomai, gondolom a párnájától. Fehér V nyakú póló van rajta, és laza pizsama nadrág. Ez az első, hogy hálóruhában látom, mivel már rég fel szokott öltözni, mire kijön a konyhába reggelizni.

Biztos vagyok benne, hogy jogosult vagyok egy egyirányú jegyre, amely a pokolba visz, amikor azt mondom, Zack Grantham – pizsamában –, talán a legszexibb férfi, akit valaha láttam életemben.

– Jó reggelt apu – mondja Ben, anélkül, hogy felemelné a fejét. Egy alakzatos puzzlet rakunk ki, és úgy koncentrál, hogy a kis nyelve kilóg a szája sarkában.

Zack felém fordul, és valami felcsillan a szemében. Tekintete végigpásztázza a hajam, én meg zavaromban oldalra simítom a fürtjeim. Amikor tekintetünk találkozik, csak annyit mond: – Szép.

Ajkaim felfelé kunkorodnak, és visszatérek a kirakóshoz, finoman sugallva egy másik lyukat, amibe Ben megpróbálhatja beletenni a csillag alakú fakockát.

– Kate, ha lesz egy perced, szeretnék veled beszélni – mondja Zack, amire hirtelen felemelem a fejem. Arca kifejezéstelen, semmi sem utal arra, hogy mit akarhat.

Bólintok, és felállok a földről. Megborzolom Ben haját, azt mondva:

– Egy perc és visszajövök kisöreg. Aztán játszunk valami mást, oké?

– Oké – válaszol szórakozottan, ebből tudom, hogy még egy darabig el lesz foglalva a kirakóssal.

Követem Zacket a hátsó lépcsőn le a konyhába, ő egyenesen a kávéfőzőhöz megy.

– Kérsz még egyet? – kérdezi felemelve kávés kancsót.

– Nem, köszönöm – felelek, közben óvatosan leülök az asztalhoz, és várok, hogy odajöjjön ő is a kávés bögréjével. Bocsánatot fog kérni azért, amit az este mondott? Hogy nem gondolta komolyan, amikor azt mondta gyönyörű a hajam és hogy ez csak a tequila hatása volt?

Zack belekortyol a kávéba, és leül velem szemben, arca kifürkészhetetlen marad. Egyik kezével a hajába túr, egy pillanatig megvakarja a tarkóját, miközben kifele bámul az ablakon, mintha azon gondolkodna, hogyan is kezdje a mondanivalóját. A szívem kalapálni kezd a félelemtől.

Végül leteszi a kezét, előrehajolva felkönyököl az asztalra, és egyenesen a szemembe néz.

– Ühm… figyelj… eladom a házat.

Meglepetten pislogok rá, és egy parányi „ó” csusszan ki a számon.

– Szükségem van egy új kezdetre – mondja halkan, tekintete a kávéjára mered, ahol a bögre fülével babrál. Úgy tűnik, nem találja a szavakat, így csak annyit mondok:

– Persze.

Felemeli a tekintetét, és szemében látom a megkönnyebbülést.

– Nem gondolod, hogy…

Hangja elhalkul, nem tudja, hogyan mondja ki.

De tudom, mit próbál mondani, és mivel nem szoktam magamban tartani a dolgokat, segítek neki.

– Túl korai?

Még nagyobb megkönnyebbülés tükröződik a szemében, és a válla is mintha kissé megemelkedne.

– Lelkiismeret furdalásom van. Gina szerette ezt a házat.

– És ő már nincs – jegyzem meg finoman.

Zack egyetértően bólint, és megkönnyebbülten sóhajt fel.

– Az emberek talán nem fogják megérteni.

– Senki másnak nem tartozol elszámolással csak magadnak és Bennek – nyugtatom meg. Ez az isteni igazság és hallania kell.

– Tudod, miért mondom el mindezt neked? – kérdezi hirtelen, tekintete intenzíven szegeződik rám.

A fejemet rázom, mert őszintén, megdöbbent, hogy kimutatja előttem a sebezhetőségét. Ez nem jellemző egy férfira, nemhogy ő rá.

– Alig néhány hete ismerlek, de azt tudom… egyenes lennél velem szemben. Tudom, nem kertelsz, és ha valamit rosszul csinálok, megmondanád.

– Így igaz – felelem mosolyogva, melegséggel telve ettől, mert ez, azt jelenti, tiszteli ezt bennem. Nyíltságom és az őszinteségem néha kiakasztja az embereket. Rájöttem életem során, sok ember egyszerűen nem akarja hallani az igazságot.

– Ugyanakkor, szükségem van a segítségedre – mondja. – Nem tartozik a feladataid közé szóval, ha nem vállalod megértem, de mivel sokat utazok… nehéz lesz találkozni az ingatlan ügynökkel, és a rendelkezésére állni a házbemutatókra. Ki kell szortíroznom néhány dolgot a padláson, és talán ki kellene festeni pár szobát.

– Be tudok segíteni – biztosítom róla – Nem gond.

Enyhülés jelenik meg az arcán, és hálás mosolyt villant.

– Köszönöm. Amilyen gyorsan lehet, keresek egy ügynököt, de lehet az csak jövő héten lesz. De talán vasárnap elkezdhetünk kipakolni néhány cuccot, és rendbeszedni a házat.

– Jól hangzik – mondom, és felállok az asztaltól. – Kérsz reggelit? Ma Bennek rántottát és pirítóst készítettem. Neked is készíthetek.

– Persze – felel, ismét hátradőlve a székén, látszólag most teljesen fesztelen és nyugodt. A házzal kapcsolatos elhatározása ólomsúlyként nehezedhetett rá.

– Hova fogtok költözni? Veszel valami újat, vagy inkább bérelni szeretnél? – kérdezem, miközben kiveszem a tojásokat a hűtőből.

Zack feláll és megkerüli a konyhaszigetet, elmegy mellettem és elveszi a zacskót a kenyérrel a pultról.

– Segítek – mondja, miközben kivesz négy szeletet és a pirítóba teszi. – Nem igazán tudom. Azt hiszem, kicsit messzebb a várostól. Szeretnék nagyobb kertet. Az ilyen lakónegyedek túl zsúfoltak.

– És Ben megkaphatja a kutyát, amit szinte minden nap emleget – mondom, miközben kiveszek egy tálat a szekrényből, amibe feltörhetem a tojásokat.

Zack felnevet, miközben megpróbál kikerülni, hogy elérje a szekrényt, amiben a serpenyők vannak. A keze megérinti a hátamat, majd megpihen ott. A másik kezét a csípőmre téve finoman félre tol. – Állj félre egy kicsit, hogy kivehessem a serpenyőt – mondja lazán.

Én viszont szinte elolvadok még ettől az ártatlan érintéstől is. Leengedi a kezeit, lehajol, elővesz egy serpenyőt, majd ugyanolyan hatékonyan feláll, és a sütőhöz fordul.

Lefagyva állok, kezemben a tojás, amit feltörni készültem a tál oldalán.

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen apró érintés ettől a férfitól, és az agyam teljesen kelekótyává válik, és a vér őrült gyorsasággal járja át a testem. Még soha nem éreztem ilyesmit, most meg eltűnődöm… Milyen érzés lenne, ha máshol is megérintene? Mint pl. ajkai az enyémen? Vagy ha megmarkolná a mellem?

Erős borzongás szalad végig a gerincemen, és a karom libabőrös lesz, amit szerencsére eltakar a hosszú ujjú felsőm.

– Amint elköltözünk, biztos veszek egy kutyát Bennek – mondja Zack. – Talán egy golden retrievert. Nekem az volt, amikor gyerek voltam.

– Hmm? – fordulok felé pislogva.

– Egy kutya… mint mondtad – feleli huncutul mosolyogva. Vagy inkább tudálékosan mosolyogva? Tudja milyen hatással volt rám az az apró érintés? Elpirulok zavaromban, mert talán igen.

– Az remek lenne – mondom erőltetett mosollyal, és megfordulok, hogy feltörjek még néhány tojást. Zacknek hatalmas az étvágya, és ma este meccse is van, szóval tudom, annyi fehérjét fog feltankolni, amennyit csak lehet.

– Ebédre elviszem Bent egy burgerre a Red Robinba. Hetek óta emlegeti, hogy szeretne oda menni. Eljössz velünk? – kérdezi Zack, és a kezem kissé remegni kezd.

Most a dadusként akarja, hogy menjek? Vagy csak… ühm...mint egy barát? Lehetséges szerető?

Hagyd abba Kate!

Torkomat megköszörülve, szemétbe dobom az utolsó tojáshéjat is, és elkezdem felverni a tojásokat.

– Igazából, azt hiszem, most passzolom. Van néhány elintézni való dolgom, ma.

Tartanom kell a távolságot Zacktől, ezért úgy határoztam, hacsak nem, kizárólag Benről kell gondoskodnom, hátralépek egyet, és kis távolságot tartok köztünk.

– Nem gond – mondja Zack, és hallom, ahogy visszamegy az asztalhoz, kihúzza a széket, és ismét leül. – Ó, és Ben szeretne eljönni a ma esti meccsre, szóval elhozod?

A vállamban lévő feszültség kissé megenyhül, és valójában izgalom buborékol a gyomromban. Ezúttal láthatom Zacket élőben játszani.

– Persze, hogy elviszem. Ahányszor szeretnéd, hogy elmenjek egy hokimeccsre, csak csettintened kell és én már ugrok.

– Király – mondja kuncogva. – Azt akarom, hogy velem gyertek, szóval délután fél ötre kész kell lennetek. Nem akarom, hogy a tömegbe vegyüljetek Bennel.

Ez meglep, ezért felé fordulok.

– Miért?

Zack határozottan néz rám.

– Hívhatod túlzottan védelmező-apa dolognak – ti ketten nyugodtan lazulhattok a családi páholyban, amíg a meccs elkezdődik.

– Nem bízol abban, hogy vigyázok Benre a házon kívül? – kérdezem kíváncsian...oké, talán kicsit védekezően.

– Tudod, hogy igen – néz rám fenyítve.

– Akkor meg miért nem mehetek vele később? – kezdek bele a vitába, még akkor is ha Zack szemei összeszűkülnek, amikor mindketten meghalljuk Michelle hangját a ház elől.

– Yoo-hoo. Van itthon valaki?

– Bassza meg – motyog Zack, és megnyokodja az orra nyergét. – Ki kell cserélnem, azt a zárt.

Elfelejtem a vitánkat, és nem tudom visszatartani a kuncogásomat. Ugyanazt motyogta a múltkor is, amikor Michelle berontott a házba, majd később Zack elmagyarázta, hogy Michelle és Gina kulcsot cseréltek egy adott pillanatban, ő meg nem tudta, hogyan kérje vissza. Arra jutott, hogy csak kicseréli a zárt, és az elég üzenet lesz Michelle számára, amikor ismét megpróbál hívatlanul bejutni a házba.

– Telefonálok egy lakatosnak később – suttogom Zacknek,amikor Michelle besétál a konyhába, fekete cicanadrágban, fekete blúzban, ami szabadon hagyja a vállát, és piros tízcentis magas sarkú cipőben. Zack hálás mosolyt villant felém és kihúzza magát, miközben Michelle számba se vesz és egyenesen a konyhaasztal felé veszi az irányt. Leül Zackkel szemben, háttal nekem.

– Gondoltam megnézem, hogy vagytok Bennel – csacsogja, Zack karját simogatva.

A szememet forgatom, de aztán észreveszem, Zack gyors segélykérő pillantását. Majd tekintetét ismét Michelle-re fordítja, miközben lassan kihúzza a karját a keze alól.

– Remekül vagyunk – mondja mosolyogva. – És valójában… épp menni készülünk.

Oldalra hajolva Michelle válla mellett, hozzám fordul.

– Kate segítesz Bennek elkészülni, légy szíves?

Michelle megfordul a széken és rám bámul.

Tudom, hogy Zack közel sincs kész, hogy elhagyja a házat és kivigye Bent, mert még a reggeli rántottája sincs kész, ő meg pizsamában van. De kétségbeesetten próbál megszabadulni Michelle-től.

– Öhm… persze – felelem gyorsan. – Én…ühm... később majd elkészítem ezeket a tojásokat, amiket összedobtam magamnak.

Gyorsan leöblítem a kezeimet, megtörlöm a konyharuhába, és a szigetet megkerülve a lépcsőhöz megyek. Mikor elhaladok az asztal mellett, próbálok nem nézni Zackre, mert attól félek nevetésbe török ki, látva mennyire kényelmetlenül érzi magát Michelle társaságában.

– Gondolkodtam – mondja Michelle mézés-mázos hagon. – Tudom, hogy a városban vagy a hétvégén. Nem akarsz velem jönni vasárnap, hogy elvigyük Bent és Beau-t, hogy megnézzenek egy filmet? Egy matinéra vagy valami hasonlóra? Jót tenne neked kicsit gyakrabban elmenni itthonról.

Már emeltem a lábam, hogy fellépjek az első lépcsőfokra, amikor bevillant egy remek ötlet.

Odamegyek hozzájuk, és a homlokomra csapok drámaian.

– Ó, a fenébe, Zack...elfelejtettem szólni. Azt hiszem elvesztettem a házkulcsomat.

Mindketten rám néznek, Michelle kifejezetten bosszús, amiért félbeszakítottam a meghívása közepette.

Zack csak bámul rám üres tekintettel. Amikor Michelle újból felé fordul, a háta mögött elmutogatom, ahogy beillesztem a kulcsot zárba, és látom, amikor a megértés szikrája felcsillan.

– Ó, az egyáltalán nem jó – mondja nyugodtan. – Mivel menned kell ma ügyeket intézni, míg mi nem leszünk itthon. Nem hagyhatom nyitva a házat.

– Hmm. – mondom, mintha valami remek dolog jutott volna eszembe. – Michelle… Mi lenne, ha kölcsön adnád mára a kulcsodat, hogy be tudjak jönni, mikor hazaérek? Biztosan jóval korábban térek vissza, mint Zack és Ben.

Michelle ingerülten puffog, de elkezdi levenni Zack házának kulcsát a kulcskarikájáról.

– Zack, most őszintén… ha egy kulcsot is elveszít, honnan tudod, hogy nem fogja Bent is elveszíteni egy adott pillanatban?

Elfintorodok, mert haver, ez aztán kegyetlen volt, de aztán rendezem az arcvonásaimat, mire felém fordul és odaadja a kulcsot.

– Elvárom, hogy visszaadd, amint sikerült másolatot csináltatni. Tényleg, már ma csináltatnod kellene egyet, ha már úgyis intézkedsz.

Felejtsd el, hölgyem.

Zack a kezével takarja a száját, hogy elrejtse mosolyát.

Én pedig hálásan nézek Michelle-re, és válaszolok:

– Köszönöm Michelle, úgy lesz.

Gondolom a többit már Zack megoldja, hogy kitegye Michelle-t a házból, felszaladok a lépcsőn, hogy segítsek Bennek felöltözni, hogy elmehessen ma az apukájával.

És aztán ismét brilliáns ötletem támad. Fontolgattam Zack szavait, hogy már nincs, aki miatt rejtőzködnöm kellene. Igazából semmi intézni valóm nincs ma, de most már azt hiszem, van.

Irány a pláza.

Tegnap megkaptam az első fizetésemet, és csak annyit mondok… Zack nagyon jól megfizet.

Először életemben, veszek magamnak valami szépet.

 

Tizenegyedik fejezet

Zack

Fordította: Hannah

– És a ma este kiemelkedő játékosa – jelenti ki hosszasan elnyújtva, a Cold Fury bemondója –, az ötvenhetes, Zack Grantham.

Az aréna kitör, én meg ismét kilépek jégre felemelt ütővel egy rövid körre. Attól, hogy ma este itt van a fiam, hogy ezt látja, még jobb érzés. Király a mérkőzés kiemelkedő játékosának lenni. Mint balszélső hátvéd az ilyen lehetőségek nem jönnek olyan gyakran, ahogy az olyan srácoknál, mint Alex és Garrett, akik az élvonalban játszanak és ennek átkozott jó oka van. Ők fenomenális játékosok, akik elképesztő természetes tehetséggel lettek megáldva. Nekem kétszer annyit kell dolgoznom, hogy olyan jól játszak, mint ők, ezért ez most még édesebb.

Ma este lőttem a karrierem harmadik mesterhármasát – 3 gól egy meccsen. Az első, alig tizenöt másodperccel a játék kezdete után adódott, amikor először sorra kerültem. Cserekor kiléptem a jégre és szerencsére elkaptam egy rossz passzt a Toronto Blazers játékosoktól.

Aztán teljes gőzzel hasítottam előre a jégen, szemtől szembe kerülve a kapussal.

Kipp-kopp, kipp-kopp, – jobbra balra – korong az ütő éléhez koccan.

Közeledtem a kapushoz, és kitértem balra.

Ő ment balra, én kitértem jobbra.

Folyamatosan balra ment, így én tovább mentem ki jobbra, megemeltem a korongot és a válla fölött egyenesen a hálóba lőttem. A piros led ragyogóan felragyogott a háló mögött, a szurkolók meg teljesen bevadultak.

A következő két góltaz utolsó harmadban lőttem. Az egyiket egy vészmegoldásként kapott passzból, amit az egyik társam küldött felém és a másikat az üres kapuba, amikor a Blazers lehívta a kapusát, hogy egy plusz mezőnyjátékost tegyen fel, azzal a reménnyel, hogy kiegyenlítenek. Alig tizenöt másodperc volt még hátra a játékból, amikor belőttem a harmadik gólt, és mivel tv-ben is közvetítették, meg kellett szakítsák az adást, a sok, jégre dobott sapka miatt.

A jegyek, melyeket Kate-nek és Bennek szereztem, az első sorba szóltak, a Cold Fury padja mellett. Odakorcsolyáztam, az ütőmmel megkopogtattam Ben kis arca előtt az üveget, miközben ő torkaszakadtából kiabált. Aztán levette fejéről a Cold Fury sapkáját, Kate felemelte, és az üveg fölött odadobta nekem. Esküszöm, majdnem sírva fakadtam a gesztusa láttán, mert imádja azt a kibaszott sapkát.

Mentem és felvettem, majd odadobtam az egyik edzőnknek, aki a padon ült, hogy Ben visszakapja.

És nézni Kate-et Bennel?

Egy fikarcnyi féltékenység nem volt abban, ahogy felemelte, és segített neki, hogy szurkolhasson az apukájának. Gina is ezt tette volna, ha mások lettek volna a körülmények, és mégis… nem volt problémám, hogy ezt tette. Nem volt vele bajom, hogy tudta mit kell tennie, és segített Bennek, hogy különleges édes pillanatot éljen át velem, hokis karrierem egyik legfontosabb részében.

És bassza meg… ahogy Kate kinéz ma este.

Amikor indulásra készen voltunk, kétszer kellett felkiabálnom a lépcsőn, hogy siessen és húzza oda a seggét. Szinte késésben voltunk, és képtelen voltam elképzelni, mi tart neki ilyen sokáig. Azt hittem, talán megpróbálja felfogni az elképesztően csodálatos haját, és hogy valamilyen bűnronda ruhát keresgél. De, amikor lejött a lépcsőn, és a konyha keményfa padlójára lépett, az állam leesett, amikor megláttam.

Kate látszólag elhitte nekem, hogy már nem kell elrejtenie a gyönyörű testét.

Nem volt rajta semmi kirívó. Csak annyi, hogy a ruhái tökéletesen illettek rá… nagyon jól nézett ki… a megfelelő helyeken.

Egy bordázott krémszínű garbót viselt, ami testéhez simult és kihangsúlyozta a melle vonalait. Sötét farmerje nem volt teljesen feszes, de pompásan idomult a csípőjére és a seggére. A nyaka köré tekert ezüst szállal díszített fekete sállal egészítette ki az öltözékét, amihez térdig érő, ezüst csattokkal szegélyezett fekete csizmát társított. Kiengedett haja vállára és a hátára omlott. Szemüvege a helyén volt, de ettől csak szexisebb lett, szerintem.

– Jézusom – motyogtam a bajszom alatt, amikor tetőtől talpig végignéztem, majd ismét fel a feje búbjáig.

Az arca piros volt, de felemelte az állát.

– Vásárolni voltam ma.

Nagyot nyeltem, ismét szemügyre véve.

– Jól tetted – mormoltam.

Egy pillanatra lesütötte a szemét, és úgy tett, mintha a táskájával babrálna.

– Nos, jó, hogy olyan jól fizetsz.

És ezzel ennyi volt. Kate átsétált a konyhán, megfogta Ben vállát, és a garázs ajtó felé vezette.

– Izgatott vagy a mai meccs miatt? – kérdezte tőle.

Követtem őket, miközben Ben válaszolt Kate-nek, így szabadon megfigyelhettem a fenekét abban a farmerben, és abban a pillanatban tudtam, hogy nagyon komoly problémával nézek szembe. Abban a pillanatban tudtam, nehéz lesz ellenállni az egyre növekvő vonzódásnak.

Miközben a rajongók tovább szurkolnak, visszamegyek a kapuhoz, ami az aréna alá vezet, és lelépek a jégről. Végigmegyek a rövid folyóson, a rajongók pacsira nyújtják át kezeiket a korlát peremén, majd befordulok balra, az öltözőbe.

A Cold Fury család több tagja is ott nyüzsög, a családi társalgó felé indulnak, ahol megvárhatják, míg szeretteik befejezik a zuhanyzást. Azonnal észreveszem Kate-et Bennel az ölében a fal mellett állva, figyeli az nyüzsgést. Megbíztam az egyik jegyszedőt, hogy hozza őket ide, miután vége lett a mérkőzésnek, és tökéletes, ahogy látom Ben arcát, miközben feléjük sétálok.

Ragyognak a szemei és a sapkája ismét a fején van. Amint közeledek hozzá, kicsusszan Kate öleléséből, és ölelésre tárja felém a karjait. Ott abban a pillanatban ledobom az ütőm és a kesztyűimet, és felkapom a fiamat az ölembe.

– Apuci, mesterhármasod volt – kiáltja, és igen… egyre cukibban hangzik, ahogy apucinak szólít.

Tekintetem Kate-re villan, aki a falnak támaszkodva kedves, boldog szemekkel néz minket. Rámosolygok, és visszafordulok Benhez.

– Úgy bizony öcskös. Szerintem ezt holnap meg kell ünnepelni. Mit szólsz?

– Elmehetünk az állatkertbe? – kérdezi izgatottan.

Bassza meg… az egész napos kiruccanás lenne, mivel az állatkert másfél órányira van, de holnap szabad vagyok, szóval megoldható.

– Persze.

– Kate is jöhet? – kérdezi, fejét felé fordítva a válla fölött.

– Persze, hogy jöhet – válaszolom, hálás vagyok, amiért Ben hívta meg, nem pedig én. Még mindig nem vagyok benne biztos, mennyire vonjuk be Kate-et a kettesben töltött programokba, és szégyellem bevallani, hogy valahogy azt akarom, hogy ő is velünk tartson. De ameddig Ben az, aki meghívja, nem érzem úgy, hogy átlépem a határt.

– Mr. Grantham – hallom mögöttem, és megfordulva Eliza Hardwick-kel találom szemben magam, egy helyi hírcsatorna sportriporterével, ahogy ott áll mellette egy operatőrrel.

– Kaphatnék egy rövid interjút?

A szorongás miatt görcsbe rándul a gyomrom, mert soha nem szerettem a rivaldafényt, és ez lenne az első, hogy foglalkoznom kell vele, amióta visszatértem a jégre. De sajnos… nem mondhatok nemet. Ez egyfajta elvárás a meccs után, főleg, ha kijelentik, te voltál az est kiemelkedő játékosa.

– Hogyne – mondom félmosollyal.

Visszafordulok Kate-hez, lehajolok, mert tényleg fölé tornyosulok korcsolyával a lábamon, és visszaadom Bent az ölébe.

– Ez csak egy pillanatig tart.

Kate mosolyogva, csillogó szemekkel elveszi Bent.

– Fantasztikus voltál ma este HOS.

– Még mindig Hell on Skatesvagyok? – kérdezem meglepetten és kuncogok.

– A ma este nyújtott teljesítményed után, határozottan – erősíti meg.

Vigyorogva, elfordulok tőle, és odamegyek Elizához. Az elmúlt években több interjút is készített velem. Sajnos egyike azoknak a női sportriportereknek, aki úgy érzi folyton bizonyítania kell. Emiatt néha kiszámíthatatlan, és ezért vagyok ideges. Odaállítanak a salaktégla falhoz, amelyre a Cold Fury logója van ráfestve, és Eliza odaáll mellém. Amikor az operatőr felemeli a hüvelykujját, megszólal.

– Ez remek mérkőzés volt, Zack. Karriered harmadik mesterhármasa, melyből a végén lőtt gól, az üres kapuba ment, megpecsételve a győzelmet. Ez lenyűgöző a sérülésed miatti szünet után. Hogy van a csuklód?

Odatartja felém a mikrofont, én közben idegesen törlöm meg az izzadt homlokomat, lehajolva válaszolok.

– Remekül van. Az orvosoktól zöld utat kaptam, és erősnek, épnek érzem.

– Szinte négy hónapja nem játszottál – mondja Eliza, miután ismét saját arca elé tartja a mikrofont. – Nehéz volt visszatérni a jégre?

Megrázom a fejem és magabiztosan mosolygok.

– Nem igazán. Formába tartottam magam, miközben lábadoztam és igazán jó edzések voltak az elmúlt néhány hétben.

– És hogy sikerült mentálisan is bekapcsolódni a játékba? – kérdezi alattomosan. – Mindannyian tudjuk milyen tragédián mentél keresztül. Szerinted ez milyen szinten befolyásolta a teljesítményed?

Összeszorítom a fogam, teljesen befeszülve a kérdés hallatán.

– Jól érzem magam – ismétlem. – Óriási volt a támogatás a csapatom és a rajongók részéről. Egyszerűen készen állok újra hokizni.

– És hogy van a fiad? – kérdezi, miközben tekintetét odafordítja, ahol Kate a karjaiban tartja. – Jól alkalmazkodik?

Szemeim szikrákat szórnak felé, de ő a válaszra várva csak visszanéz.

– A fiam tiltott terület – mordulok rá, egyáltalán nem érdekel, hogy fog ez majd kinézni. Kurvára átlépte a határt.

Eliza teljesen nyugodt, és előrehajol, hogy ismét Kate-re és Benre nézzen.

– És úgy tűnik, újra randizol?

– Mi a fasz? – káromkodok, teljesen tudatában vagyok annak, ki leszek sípolva, ha ezt bejátszák a hírekben.

Eliza meg se rezzen és ellép mellettem, majd elindul Ben és Kate felé. Megfordulok, és hálás vagyok amikor Kate azonnal hátat fordít neki, kezét Ben fejére téve a vállához bujtatja arcát, és elindul.

– Hölgyem – mondja Eliza a mikrofonjába, miközben követi Kate-t. – Mi a neve? Randizik Zack Granthammel?

Az operatőr megpróbál elsurranni mellettem, de kezemet a kamera lencséje elé teszem, elkapom a vállát, és a kezéből kirántva a földre csapom. A pasas elkezd ordítani velem, hogy ez egy hétezer dolláros felszerelés, de már meg is feledkeztem róla. Megfordulok, egy nagy lépéssel elkapom Eliza könyökét, helyben tartva őt is. Megáll, megfordítja a fejét, és a válla fölött idegesen néz rám, majd lenéz az operatőrre, aki a felszerelését szedi össze a földről. Eliza válla mögött látom, hogy az egyik segédedző megfogja Kate vállát, és a folyosó végén lévő családi társalgóba vezeti.

Addig szorongatom Eliza könyökét, amíg rám nem néz. Közel hajolva hozzá azt mormolom.

– Ez teljesen szakszerűtlen volt, és ezért, nem fogsz soha sikeres lenni ebben a szakmában. Az igazgatónk el fog beszélgetni a hírcsatornátokkal és ajánlom, hogy egy szó se essen a szarságról, ami a fiamat, vagy azt a nőt illeti.

– Ki is az a nő? – kérdezi, mint egy kibaszott kutya, ami nem engedi el a csontot.

– Kurvára semmi közöd hozzá – sziszegem neki. – Ha még egyszer a közelembe jössz, véget vetek a karrierednek, megértetted?

Eliza a szemeit forgatva vállat von, elfordulva kirántja a karját a tartásomból. Elindulok utána, de Pretore edző éppen akkor toppan be és mindkét kezét a mellkasomra teszi.

– Nyugi nagyfiú. Menj az öltözőbe, én elintézem ezt.

Tekintetem Elizáról, aki villámokat lövell felém, vissza Pretore edzőre siklik. Arca szigorú és tudom, nem örül a történteknek. Nem tudom, hogy rám, vagy rá haragszik, és igazából nem is érdekel. A legrosszabb esetben, most vettem magamnak egy túlértékelt kamerát. Legjobb esetben, visszavonja a riportot a hírekből.

Elfordulva az edzőtől elindulok a folyosón, elhaladok az öltöző előtt, a családi társalgó felé megyek. Kate még mindig karjaiban tartja Bent, és Mely Bressarddal beszélget, a csapatkapitány feleségével. Ahogy közeledek, Mely együttérzően megveregeti Kate vállát, rám mosolyog, és tovább megy.

– Az a riporternő mekkora egy ribanc – mondja a válla fölött.

– Egyetértek – bólintok felé grimaszolva.

Tekintetem előbb Benre irányul, aki úgy tűnik semmit sem vett észre, kis kezeivel Kate vállába kapaszkodik, miközben rám vigyorog. Rámosolygok, majd Kate-re nézek.

– Jól vagy?

– Igen – feleli, de arca kissé sápadt.

– Nagyon sajnálom az előbbit – mondom neki halkan, ellenállva a buta késztetésnek, hogy kinyújtsam a kezem és füle mögé simítsam a haját.

Egy nagyon Kate-szerű horkantást hallat.

– Ne sajnáld. Legszívesebben bevágtam volna egyet annak a boszorkánynak, amikor Benről kezdett kérdezősködni. Ha a kis gézengúz nem lett volna a karomban, meg is tettem volna, de azt gondoltam, jobb, ha eltávolítom abból a szituációból, mintsem neki essek a némbernek. Plusz, az nem lett volna jó példa a kisembernek.

Csak pislogok az arcán megjelenő hevesség, és védelmező hangján, majd az ezt követő humoros megjegyzésen, amivel feloldotta a pillanat feszültséget. Nem érdekelte, hogy letámadta a riporternő. Ő csak Ben miatt aggódott, és ettől melegség árad szét a mellkasomban. Most pedig olyan őrült ötletem támad, mint magamhoz húzni, és kicsókolni a szart is belőle.

A fejemet rázva, teszek egy lépést hátra.

– Igen… nos, remekül kezelted a helyzetet. Megyek és gyorsan lezuhanyozok. Csak maradj itt, aztán meg mehetünk haza.

– Oké-zsoké – mondja azzal az édes kiejtéssel, aztán elfordul, hogy leüljön az egyik kanapéra. Mely visszamegy hozzá, és hálás vagyok, hogy a szárnyai alá vette Kate-et. Ő a csapat tyúkanyó félesége, és remek támasz volt számomra, miután Gina meghalt. Tudom, hogy Kate és Ben jól ellesznek, amíg átöltözöm.